Nagy-Józsa Dorottya ACCEz mind igaz.
Meg az is, hogy messze a legszebb ország, ahol valaha jártam. De a szépségén túl tud még valamit, amiért nem tudsz úgy hazajönni, hogy bele ne szeretnél egy életre. Úgy működik, ahogy minden országnak kellene a világon.
Kezdjük az elején. Férjem mániákus pontgyűjtő (ezt úgy értsd, hogy van nevadai kaszinó, ahol törzsvásárlók vagyunk, mert egyszer voltunk ugyan, de úgy olcsóbb volt az all you can eat. Ne mondj semmit, egy életem, egy halálom.), aminek hála sikerült két Bécs-Tromso repjegyet nulla HUFért megcsípni a Miles&More jóvoltából. Egyébként ha nem vagy ilyen szerencsés, hogy hasonló férj/feleség van a birtokodban, repülj el fapadossal Londonba vagy Gdanskba, és másnap repülj tovább szintén fapadossal Tromsoba. Mindegyik hosszú út lesz, de Gdansk is gyönyörű (arról sem írtam még, pedig megérdemelné), London meg London.
Ha eljutottál Tromsoba (az észak Párizsa, így hívják maguk között. Irtó cukik. És sosem jártak Párizsban.), bérelj egy autót, és indulj el Délnek.
Autóbérléshez, meg szállásfoglaláshoz is a szomorú hír, hogy a last minute itt nem fog működni. Iszonyatosan kevés szálláshely van a környéken, és azok is rettenetes pénzbe kerülnek. Adott hónapban foglalva 200-300 EUR-t is elkérnek egy éjszakáért egy sima fürdőszobás pici szobáért. Hostelben, nem szállodában. Én tavaly szeptemberben foglaltam végig az összes éjszakát, és így kijöttünk 70 EUR környékén éjszakánként, legtöbbször saját fürdőszobával, mobilházakban, hostelekben és airbnb-s lakásokban.
Ha sátorozni szeretnél, megteheted, mint mindenhol a skandinávoknál, szabad a pálya.
A környék nem híres a jó idejéről, és ahogy két éve délebbre kifogtuk az egy hét harmincfokot, úgy most megismertük a hely valódi arcát is. Az északi sarkkörön messze túl voltunk, ez igaz, de azért a 6 fok itt sem indokolt nyári időjárás. Szóval sapka, sál, snowboard aláöltözet, viharkabát (!). Az egyik tromsoi katalógusból még a 'summer gloves' azaz nyári kesztyűk fogalmát is megismertük. Meglettem volna nélküle.
Nordland viszont nem lesz csúnyább a szakadó esőtől, a hidegtől és a rettenetes széltől sem. Ahogy haladsz délre Tromso-ból, eljutsz Senja egészen megdöbbentő szépségű szigetére. Az egyik travel vlogger videóinak hatására (most a többi Y2Y-os hitetlenkedve ingatja a fejét, mert köztudottan évi tíz órát sem töltök mozgókép előtt - na most tavaly ebből kb. kilencésfelet tettek ki a nordlandi drónvideók) került fel a bakancslistámra a hely - joggal. Nem kapták fel annyira, mint a Lofoten-szigeteket, de szépségében hasonlatos hozzá.
Azóta sem tudom mi történt ezzel a képpel. Egyik fotón sincs filter, itt először sütött ki a Nap, lehet, hogy ez ijesztette meg a telefonomat. Mindenesetre ez Reine, a világ legszebb települése. Tényleg az.
A norvégok híresek arról, hogy megdöbbentően rossz minőségűek az útjaik (mondjuk a mieink is és cseppel kevesebb a hó), plussz a hegyeikre egyáltalán nem építenek ilyesmit. Úgyhogy itt nem tudod azt megtenni, mint Európa nagyrészén, felautózol, leparkolsz, körbenézel, leautózol. Leparkolsz lenn, és felmászol szépen magad. Az outtt nevezetű applikáció kifejezetten használható például, csak abban ne nagyon reménykedj, hogy térerőd is lesz a hegyen, úgyhogy ments le előre mindent. Fantasztikus mászóútjaik vannak, azonban egyre érdemes figyelni.
Egy norvégnak attól lesz valami 'easy', hogy nincs rajtad karabiner. Az, hogy hányszáz méter a szintemelkedés hány percen belül, az mindegy neki, az easy az easy. Úgyhogy ha hozzánk hasonló puhány (értsd jól: heti 5 edzés 20 éve) kiránduló vagy, akkor javaslom a family walk útvonalakat. Bőven jó lesz :)
Senjáról komppal tudsz átjutni a Vesteralen szigetcsoportra. Itt megint érdemes előre tervezni, amit ne úgy érts kérlek, hogy megnézni, honnan indul a komp. Hanem úgy, hogy megnézni melyik nap megy és hánykor, mert három-négy óránként megy egy. Szezonban.
Úgyhogy kimész egy-két órával korábban és vársz. És ha lemaradsz róla, lekapcsolod a motort és vársz szépen további három órát. Előre foglalás nincs, meg reklamálás sem. Megmondták mikor indul, ha rajta szeretnél lenni, kimész időben, ennyi.
És ahogy hajtasz fel a kompra, ki van táblázva, hogy melyik applikáción keresztül tudsz fizetni. Ha ott nincs kedved, akkor fenn majd kinyit egy bácsi egy ablakot és odamehetsz. És a norvégok felállnak és odamennek sorba állni, hogy kifizethessék a húszezer forintnak megfelelő kompjegyet. Nincs ellenőrzés, nincs rendszámolvasás. Fizetnek, mert azt mondták.
Roadtripjeink nagyját, ha épp nincs nálunk gyermek, nem barkochbázással szoktuk tölteni, hanem az adott országról olvasunk cikkeket, elemzéseket, érdekességeket. Az egyik ilyen elemzés írta, amely a norvég gazdasági csodát boncolgatta, hogy ha
"meg akarsz gazdagodni úgy, mint a norvégok, fogd meg a lakosságod, dobd ki, és telepíts be helyettük öt millió norvégot."
Valahogy így. Egészen elképesztő gazdagság, nulla hivalkodással. Ugyanaz a norvég bordó faház, kert, trambulin, zászló, lakókocsi. És a hazai GDP 14x-ese az olajalapban tartaléknak, 5 millió főre.
Éjszaka sétáló fűnyíró robotok az út mentén, kajakok, jet-skik a falaknak támasztva. Buszmegállóban, túrautak elején letett biciklik tömege, gazda nélkül. Jó ezt látni.
És jó látni azt is, ahogy sorban állnak a fizetésnél, és ahogy nyugodt szívvel lekapcsolják a motort, mikor nem fértek fel a kompra. Hogy becsületkassza van mindenütt, hogy éjfélkor kisétál a bácsi a népszerű túraút parkolójából, hogy szerinte is esni fog, jöjjünk vissza reggel, de ha maradunk semmi gond, oda a borítékba dobjuk majd be a parkolási díjat (10 EUR-nak megfelelő korona:) ). Ja, hogy nincs koronánk, nem baj, lehet fizetni kártyával is, itt van a zsebében a kártyaolvasó. "We have to follow the future.". Egy teljes hetet csavarogtunk úgy, vidéken, hogy egyetlen egyszer sem fizettünk készpénzben sehol.
Senján, Vesteralen szigetein ezer meg ezer szebbnél szebb utat találsz, ahol reggeltől másnap reggelig kirándulhatsz. A Nap két hónapot tölt az égen, amit úgy kell érteni, hogy megáll napnyugta magasságában, majd szemmel is érzékelhető tempóban körbemegy, aztán elkezd felmenni. Ami olyan fényeket eredményez, mint sehol a világon.
Vesteralen után érkezel el a Lofoten-szigetekre. Nem lehet leírni azt a szépséget, ami itt fogad. Nem tudsz úgy tíz percet autózni, hogy ne mondanád azt, soha nem jártál még szebb helyen. A szezon előtti utolsó héten mentünk, június utolsó hetében, ilyenkor már megjelentek a skandinávoknál szokásos lakókocsik a környéken, de tömeg, buszok, sehol. Még a világ legszebb településének választott Reine-ben sem.
A képekhez tartozzon hozzá, hogy öt napot esett az eső, és kettőt sütött a Nap. Az év 300 napján esik errefele, úgyhogy hozta a hely a formáját. Úgyhogy a brutál minőségű túracuccoktól itt nem tudsz eltekinteni. Vagy vedd meg kint, mert ha van valami, ami olcsó, az az. Farmerben nem látsz ugyan senkit sem (igaz, hogy város se nagyon van a környéken), a másfél éves és a nyolcvan is olyan technikai cuccban van, hogy a szíved szakad meg érte. Illetve másfél évest láttunk gumipapucsban és fürdőbugyiban is, én kicsit magasabbra húztam a cippzárt, mert aznap is 10 fok volt, bár tény, hogy sütött a Nap és az óceán is hivogató volt. Neki.
Beszéljenek a képek, ha szállástippekre vagy bármi egyébre van szükséged, szokás szerint nyugodtan zaklass, eddig is küldtünk mindenkinek :) Egy hét sonkáskenyér (de az AI a boltokban felismeri, hogy almát tettél-e a mérlegre vagy paprikát és eggyel kevesebb gombot kell megnyomj!!:) ), estére mirelit húsgolyó mikrózva, mert az tényleg olcsó, otthonról vitt snickers és duty-ban vett jaegermeister. Cserébe a világ legszebb helye és tömény detox egy hétig. Amit meg kell tegyél érte, hogy órára pontosan végigtervezel mindent háromnegyed évvel korábban.
Megéri.