Egy könyv, amit minden évben újra fogsz olvasni.

Vannak azok a könyvek, amik lassan úgy működnek itthon, mint a szalagcímek. Mindenki látta, hogy vannak, de a kutya se kattint rájuk. Na, ez a könyv, amit most ajánlok, nem ilyen. Rick Rubin: The Creative Act: A Way Of Being. Itthon valamiért nem kapták fel, nem látod mindennap az ajánlókban, nem tesz úgy mindenki, mintha olvasta volna. Nem is hiszem, hogy mindenkinek kellene.

Egyrészt például nem javaslom ajándékba. Leszámítva, ha hozzám hasonlóan a karácsonyi önajándékozás lelkes híve vagy. Magadnak vedd meg. De csak akkor, ha bármi olyan van az életedben, amire az 'alkotás' címke passzol. 

Mindegy, hogy zene, szobor, vagy könyv.

Másrészt eredetiben venném meg a helyedben. Magyarul nem tudom milyen, de rettenetesen előítéletes vagyok, az elmúlt tíz évben egyetlen egy igazán jó szakmai fordítással nem találkoztam (ellenben az Esőcsináló-val például, amit ajándékba rendelj is meg valakinek, akit nagyon szeretsz, de most nem írok róla, csak hidd el, hogy rohadt jó, a fordítása pedig egészen lenyűgöző), úgyhogy ha beszélsz angolul, inkább rendeld meg úgy, tutira jobban jársz.

Ha zenekedvelő vagy, Rick Rubin neve ismerősen csenghet, egészen elképesztő az a lista, akikkel producerként dolgozott. Ettől még persze nem volt biztos, hogy tud írni. De tud. Nagyon tud.

Na most a könyvet, nem lehet például metrón olvasni. Vagy csak úgy belelapozni, átfutni, keresni benne valamit.

Igazán senki nem mondhatja, hogy nem vagyok kitűnő sales-es!! Mert ha így próbálsz rajta átfutni, mint átlagos szakkönyvek ezrein, akkor azt fogod találni, hogy magasröptű, nagy, magukban értelmezhetetlen gondolatok vannak benne, olyan tömör ritmusban, mintha legalábbis egy Coelho idézetes könyvet lapozgatnál. Brrr. 

Viszont, ha veszel magad mellé egy papírt és egy tollat, és megengeded magadnak, hogy olvass úgy, mondjuk másfél órát, hogy biztos vagy benne, hogy nem fog közben hozzád szólni senki - és nem, nem veszed fel a telefont se*, akkor bele fogsz szeretni. És hiába mosolyogsz, tudom, hogy én kéthavonta beleszeretek valamibe, de ebbe te is bele fogsz.

Mert egészen elképesztően jó.

Három mondatonként meg fogsz állni, és felírsz valamit. Egy ötletet, egy megjegyzést, egy félgondolatot. Igen, erre jó egy könyv. Úgyhogy az olvass-el-minden-héten-egy-könyvet jellegű kihívásokba ne tedd bele. Mert ezt bizony hetekig fogod olvasni. Nem azért, mert olyan hosszú lenne, nem az. És mégcsak nem is nehéz.

Hanem azért, mert ahogy belemerülsz, azt fogod észrevenni, hogy vissza- és visszalapozol. Hogy elolvasd még egyszer, hogy megérts egy olyan réteget, ami elsőre nem tűnt fel. Hogy felírj még két dolgot, amit mostantól akár máshogy is csinálhatnál.

Zseniális. 

Tényleg.

Az amazonról még tuti ideér karácsonyig, csak vedd rá a futárt, hogy a hókupac tetejére dobja, ne az aljára.

Enjoy!

*Mikor, és hogyan jött divatba az, hogy szokás lett úgy felvenni a telefont, hogy "ne haragudj, de most nem érek rá!". Ha nem érsz rá, ne vedd fel a telefont. És ha például könyvet olvasol, akkor az nem a 'ráérsz' definíciója maga, hanem a nem-érek-rá definíciója. Most mondd, hogy nincs igazam. :)