Nagy-Józsa Dorottya PCCtoday 2020-12-11schedule Kb. 2 perc olvasáslabelkönyv, vélemény
Öngyilkossági kísérlet volt címmel említeni egy könyvet karácsony előtt két héttel, tudhattam volna, igen. Úgyhogy #yourwishismycommand jeligére akkor íme három kedvenc.
Előre bocsátom, hogy nem azért javaslok angolul könyvet, mert nem léteznének magyarul. Hanem azért, mert nem olvastam őket, úgyhogy nem merem őszintén ajánlani. Iszonyatosan vegyes (és akkor még úrinő voltam) minőségű fordításban érkeznek ezek a könyvek haza, Dan Ariely-től például egy régebbi könyvem talán a Motiváció megvan még egy TED-kiadásos mini-kötetben, és annyira rossz a fordítás, hogy három évembe került, mire rábeszéltem magam, hogy olvassak tőle még valamit. Szóval ha nem akarod hogy ugyanígy járj, akkor olvasd őket angolul, mert úgy biztosan nagyon jók.
Erről meséltem múltkor, innen jött a sok kérés, hogy mondjak mellé még párat, úgyhogy nyilván ő lesz az első a listámon. Szerintem Ariely legjobb könyve az összes közül, ami eddig megjelent. Sok könyvében érinti ugyanazokat a kísérleteket, hoz be újabb és újabb aspektusokat, úgyhogy nem érdemes ezeket habzsolni, de ha egy-két év szünettel veszed a következőt, akkor megint az újdonság erejével fog hatni. A stílusa nagyon jó, ironikus, subtext-ekkel tűzdelt. Amit külön imádok benne, hogy jó kicsi betűkkel vannak jó tele oldalak, szóval nincs az az érzeted, hogy egy novellát kaptál egy könyv áráért, ami manapság elég megszokott :)
Ha valakit érdekelnek az emberek, ha embereket vezet, tanít, motivál, képez, ne adja ég, eladna nekik valamit, alapmű.
Barabásit nem kell bemutatni senkinek, ha még nem olvastál tőle semmit, akkor kezdd az elején. Ez nem egy mai darab, 2002-ben jelent meg először, a fehér-zöld kiadását már idén sehol nem lehetett beszerezni, úgyhogy kinyomták végre újra. Szerintem klasszisokkal jobb, mint a Képlet, de tény, hogy a Profiles PXT tesztje szerint a tudományos-szakmai érdeklődésem nagyon messze a hazai átlag felett van, úgyhogy ha minimálisan is kockának tartod magad, na akkor fogod igazán szeretni. Sokkal mélyebb, részletesebb logikai magyarázatokkal szolgál, mint a Képlet, de a téma azonos, ha szereted az olyan könyveket, amit fél percenként kell félrerakj, hogy lejegyzetelj egy gondolatot, akkor ne habozz belevágni. Barabási könyveiből akkor fogsz tudni igazán profitálni, ha szervezetekkel (is) foglalkozol, az emberek működéséről egyénenként látsz Ariely-nél, Barabásinál pedig mélyebben kezded látni az összefüggéseket.
A három ajánlott közül a legnehezebb - és talán a legjobb - olvasmány. Problémamegoldás és döntéselmélet fókuszú, szervezetek legfelső vezetőinek, stratégiai vezetőknek a tökéletes karácsonyi ajándék. Már annak a típusnak, akit érdekel más véleménye is és ezért hajlandó könyvet venni a kezébe :)). Mint a hasonló többszerzős verzióknál, itt is belefuthatunk ismétlésbe (a tudás anyja amúgy is, ugye.) Sibony, Phelps és Garrette korábbi műveiből, gondolataiból, kategorizálásából lesz benne olyan, amit már olvastál, ha ismered őket, mégis a három együtt valami nagyon jót rakott össze. Annyi infót, véleményt, összefüggést tanít, magyaráz, mutat, amennyit kevés könyv képes. Ha nem lenne meg, biztos ezt írnám a Jézuskának szánt listámra. De megvan, úgyhogy a Jézuskának maradtak a szakácskönyvek. Ha bárki beszél még vele, Ottolenghi Flavour-jét szívesen látnám, a szakmai olvasnivalókról már gondoskodtam magamnak. :)
Ha ez a téma nálatok is élő
Vezetőfejlesztés
A vezetés nem szerep, hanem viselkedés. Programok vezetőknek, a kezdőtől a felsővezetőig.
Szomorúan látom, hogy kevesen olvassátok a könyvajánlókat, de nem adom fel! A férjem is ilyen, van egy könyve, amit 7 éve mindenhova magunkkal viszünk, többet utazott szegény kötet, mint Madeleine Albright, de még egyszer se nyitotta ki.
Dr. Albert Ellis egy amerikai pszichológus fenegyerek 1955-ben alkotott egy modellt. Az ABC modell arra a feltevésre épül, hogy az embereket nem az őket érő negatív események teszik szomorúvá, dühössé, ingerülté stb., hanem azok a belső lélektani mechanizmusok, amelyekkel a külső eseményeket kezelik. Ezeket a mechanizmusokat irracionális hiedelmeknek nevezi, és mint a hit, ezek a hiedelmek is mélyen az identitásunkban gyökereznek. Az irracionális hiedelmeinket kategóriákba sorolta Ellis, melyek a Szörnyülködés (rettenetes, ha egy bizonyos nem kívánatos dolog bekövetkezik, vagy egy kívánatos dolog nem következik be; van helyes, tökéletes megoldás a problémákra, és szörnyű, ha ezt nem találjuk meg stb.), Alacsony frusztráció tűrés (bizonyos emberekre, dolgokra szükségünk van, és nem tudunk élni, boldogulni nélkülük) Kategorizálás, hasonlítgatás (ha nem vagyunk tökéletesen kompetensek, és nem érjük el a fontos célokat, akkor értéktelenek vagyunk), és végül a kedvencem a dogmatikus követelések:
Péntek 13. amúgy is baljóslatú napján, "Mindfulness: csak értelmetlen, vagy káros is?" címmel megjelent az indexen egy cikk, amely laikusként is rengeteg ponton támadhatónak tűnt.
Mondja a Tankcsapda, és Mark Twainnek és nekik, azért csak mindig igazuk van. És bár a lenti kép ezeréves, és mint ilyen még hiányzik róla Dani, Zoli és Orsi akkor is, ha csak a legbelső bandát teszem rá, mégis a kedvenc lemezborítónk azóta is, mert a legjobb kép arról a hangulatról, ahogy együtt vagyunk. Jöjjön a szokásos év végi összegzőnk, nagyon magunknak, egy kicsit neked.