Tallinn, egy falat Skandinávia

Nagy-Józsa Dorottya ACC Nagy-Józsa Dorottya ACC today 2020-02-22 label utazás, itt_jártunk, konferencia

A Baltikum eddig teljesen lemaradt a térképemről - helytelenül.

Észtország valahogy sose került fel a bakancslistámra. Ha hideget vagy esőt szerettem volna kockáztatni, inkább mentem jóval északabbra, ha városlátogatást, inkább Nyugatra vagy Délre. Most viszont a szeptemberi, jól sikerült kenyai előadásnak hála felkérést kaptam az észt supply chain társaság, a ProLog jubileumi nemzetközi konferenciáján is egy előadásra, Tallinntól egy órányira, a Laulasmaa félszigetre.

Aki ismer (vagy nem ismer, de régóta követőnk:) ) annak nem meglepetés, hogy hónapok óta lelkesen bújtam minden létező travel blogot, hogy megnézzem, hogy lehet a legtöbbet kihozni egy pár napos észt kirándulásból, télen. Tudtam, hogy -10 fok lesz, mert a február a leghidegebb hónapjuk, de legalább mindent csodálatos, puha hótakaró fog fedni. Észtország több mint felét erdő borítja, és ezzel a területarányos erdők tekintetében még Ausztriát is megelőzi, első Európában.

Nos, a travel blogok sajnos tévedtek. 

Tallinnt, és az egész országot, egy fél centi hó sem borította, nemhogy vastag hótakaró. A konferencián beszélgettünk sokat a helyiekkel, az egyik 67 éves úr szerint, ez az első év az ő életében, hogy nem látta a havat, ilyen korábban sosem volt. Ahogy ő fogalmazott, 9 hónapja ősz van. Hozzáteszem, ez sem teljesen fedi a valóságot, hiszen azért a zéróig csak leesett a hőmérséklet már hónapokkal ezelőtt, szóval színes levelet sem fogsz látni sehol, csak kopár fákat, és esőt. Cserébe későn kel fel a Nap, és korán fekszik le.

Ez viszont se nem az észtek, se nem Tallinn hibája. Merthogy ettől még Tallinn úgy gyönyörű, ahogy van. Volt másfél napom a konferencia előtt és másfél utána, úgyhogy alaposan be tudtam járni minden zugát. Szokás szerint a látnivalókat hadd ne soroljam fel, azokat megtalálni bárhol, maradjunk inkább a benyomásoknál.

Imádom az ilyen lehetőségeket, amikor egyszerre tudsz bekukkantani egy országba turistaként és egyszerre az üzleti működésbe a kongresszus miatt. Kezdjük az utóbbival. Olyan mértékű profizmus jellemezte a szervezést, amelyet itthon egész konkrétan sehol, külföldön meg nagyon kevés helyen tapasztaltam eddig. Talán csak Dublinban igazából, sehol máshol. De tény, hogy konferencián nem voltam a skandinávoknál még, például. Minden másodpercre pontosan kezdődött, végződött, minden hang, technika, visszaszámláló, fejmikrofon a helyén, időben felszerelve. Az előadók képzettek, izgalmasak, felkészültek. Mindenki tökéletesen tiszteletben tartotta az agendát, senki nem beszélt egy fél perccel sem tovább, mint ahogy kellett volna, sehol egy sales-prezi. A hallgatóság csendben figyelt, egyetlen laptop sem volt nyitva a teremben, jegyzeteltek, kérdeztek. 

Aki nem jár sűrűn konferenciákra, talán most döbbenten olvassa, hogy tényleg kiemelendő dolog az, ha valahol a technika tökéletes? Ha szó nélkül indulnak a videók és ha jól vannak beállítva és elegendő a fejmikrofon? El kell, hogy keserítselek, az, igen. Szomorú, de ez még egyáltalán nem természetes, sem otthon, sem másutt. Tartom egyébként, hogy a prezi-műfajú előadások ezért mentek ki a divatból szinte már teljesen, mert annyiszor szívott vele mindenki, hogy el sem tudták rendesen indítani, hogy inkább meg sem próbáljuk. :) 

A tökéletes szervezés élményéhez hozzátett a tény, hogy a helyiek szerint Észtország 3. legjobb séfje dolgozik a konferencia hotelben. Nem tudom milyen lehet az első kettő, de hogy eszméletlen minőségű volt az ellátás, az biztos.Egyébként ez egész Tallinnra és környékére igaz, akárhova mentem, ott iszonyú jókat ettem, ittam, legyen az egy eldugott apró kávézó, vagy egy szarvas-tatár a belvárosi étteremben. Az észtek elmesélésük alapján nem szeretik, hogy egybe sorolják őket Lettországgal meg Litvániával, ők jobb szeretik, ha Finnországhoz hasonlítják őket. Finnországban nem jártam még (de elvileg jövő februárra már van oda is egy kongresszus keynote felkérésünk, drukkoljatok, hogy így is maradjon :) ), úgyhogy nem tudom. A szaunakultusz, a rengeteg erdő, a profizmus, és a design-őrület biztosan hasonló. Laulasmaa jelenleg kopár, mocsaras erdőjének közepén például egy olyan music hallban töltöttünk pár órát, amely designban messze felülmúlta a Müpát például. 

Norvégiában éreztem magam így utoljára, az biztos. A belváros közepén, a zsúfolt kávézóban, ha elment valaki mosdóba, eszébe nem jutott, hogy nem kellene mindent otthagynia az asztalon, iphonetól macbookig. Mondom ezt én, aki ezt bárhol a világon megteszi, de legalább szólni szoktam valakinek, hogy nézzen rá. Hát itt ez nem jellemző. Ahogy - szintén Norvégiához hasonlóan - láttam három talán lett vagy litván srácot lecsapni az óriásra tömött zsákjaikat és mellé a laptoptáskákat egy fa alá, ahol megnézték, hogy milyen szuper, hogy végre száraz minden, majd távoztak az egyik katedrálisba. Mind. 

Na, ha mindehhez hozzáteszed, hogy Tallinn óvárosa világörökség, olyan mintha Pécset és Colmart ötvözték volna, csak mindezt jóval nagyobba, és mellépakoltak némi szófiai árszínvonalat, akkor már egész jól hangzik a képlet, nem? A szovjet uralomra csak pár külvárosi monumentalista épület emlékeztet - amik mellett különösen kontrasztos az egymás mellett sorakozó skandináv faházak látványa.

A taxi (jó, a Bolt, de azért taxiba nem sok országban érdemes beszállni :) ), 5,6 EUR volt a belvárostól a reptérig. Az óriás tejeskávék és snow latte-k 2-3 EUR-ok. Rengeteg látnivaló, csodálatosan épen maradt városfal, bástyákkal, egyikben fel, végig a falon, másikon le. Girbe-gurba utcák, macskakő, torony, még egy kis sikátor, még három torony, még két bástya. Rengeteg kávézó, apró étterem, nagyon jó minőségű ételek. Sokat adnak a helyi alapanyagokra és nem cifrázzák túl, ezt mondták magukól - speciel ezt a mondatot még a konferencián hallottam az egyik vendéglátómtól, miközben lapátoltuk befele a kaviárt, ami valami gombaszerű habon ült, mellette ropogós, senki nem tudja hogy hívják angolul zöldségek és mellé valami forró cucc pohárban, amit igyál csak meg, jó lesz. Zseniális volt, tény, de lehet más a definíciónk a cifrázásról. 

Jó lenne egyszer visszajönni nyáron, bár állítólag nem ilyen csodásan üres, hanem tele van skandináv turistákkal, merthogy két óra Helsinki komppal. Szerettem volna arra is szánni egy napot, de sajnos a 60 km/h-s szél, és így az egész nap vízszintesen zuhogó eső megakadályozott ebben.

Legalább lesz miért visszatérni.

Megosztom

Hozzászólások

Ajánlott cikkek

Hogyan tett az Everest jobb vezetővé?

Rendhagyó útibeszámoló - vezetői szemmel

Kaslik Ildikó Kaslik Ildikó today 2020-05-20

Valenciától délre

Mikor idén a WizzAir betette a kínálatába Castellon-t, nem is volt kérdés, visszamegyünk Costa Blancára.

Nagy-Józsa Dorottya ACC Nagy-Józsa Dorottya ACC today 2019-08-06

Hírlevél feliratkozás

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue to use this site we will assume that you are happy with it. More information. cancel