A kutya, a magányos ejtőernyősök és a játék

Hlavay Richárd Hlavay Richárd today 2020-03-29 label idegen_tollak

"Soha nem volt még ilyen fontos a játék. Persze, pont most üljek neki a kollégákkal játszani a zoom-on? Aha! :)" - Köszönet az írásért vendégbloggerünknek, Hlavay Richárdnak!!!

Minden kifordult a sarkából, az utcán maszkos emberek mászkálnak, mindenféle színes gumikesztyűben, és ha lehet, átmennek a másik oldalra. Tegnapi rutinjaink parkolópályán, az újak épp csak formálódnak még. Ha nagyon tudatos vagy, akkor már találtál időt futni, olvasni, a gyerekkel tanulni, és sikerült megegyezni az otthoni net, és a helyiségek használatáról a többiekkel. 


Ok. Akkor találjunk helyet, úgy értem időt a játéknak is. 


Az a helyzet, hogy minden, ami a külvilágból ér minket, egy infó, egy szag, vagy illat, egy hang, egy szín, egy szó, egy mozdulat, szóval bármi, minden először a limbikus rendszerünket mozgatja meg, vagyis a jobb agyféltekénket, és érzéseket vált ki. Azután ehhez vagy kapcsolódik valami racionális megértés, vagy nem kapcsolódik.

Ez az, amikor egyszerűen csak félsz, de nem tudod pontosan mitől, dühös vagy, de nem tudod pontosan miért, kire, mire, vagy épp üresnek érzed magad, és nem tudod megmondani mitől.


Biztosan sohasem vezettél még céget, csapatot egy világjárvány közepén, szóval van egy nagy halom negatív érzésed. Vezetőként viszont a kolégáid tőled várják a biztonságot, hiszen mégis csak te vagy a kapitány a hajón. Az kevés, hogy van egy terved, tudod és ők is tudják, merre mentek, milyen manőverek lesznek.

Azt akarják érezni, hogy biztonságban vannak, mert te OK vagy most is. Hiába értik, hogy nyilván nem lehetsz az, mert utoljára a szüleitek, nagyszüleitek aktív életében kellett maszkban mászkálni az utcán, és akkor volt legutóbb kijárási tilalom Európa nagyobbik felében. Érezni akarják, hogy biztonságban vannak.  


A játák az egyik leghatékonyabb módja, hogy közelebb kerülj az érzéseidhez, hogy meg tudd magadnak fogalmazni őket, hogy OK legyél. 


Próbáld ki! :)  


Ülj le egy halom Lego-val egy sarokba, a telefonodat felejtsd most el, hidd el nincs olyan probléma, ami ne várhatna negyedórát. Építs egy modellt arról, mit érzel most a legfontosabb kihívásnak. Ne gondolkozz, bízz a kezedben. Csak matass a színes elemek között és hagyd, hogy beszippantson a játék. Érezni fogod, ahogyan lassan felszívódnak az anyagi világ jelei, és belefeledkezel az alkotásba. A kreatív energiáid pedig lassan kioldják a nehéz, a feszítő gondolatokat, megéléseket. Amikor úgy érzed készen vagy, csak tedd magad elé az építményed, és hagyd, hogy megszólítson, mintha egy kép, vagy szobor, egy totemoszlop előtt állnál. A racionális éned utat fog találni a jobb agyféltekédhez, egyensúlyba kerülsz, és OK leszel. 


De ott vannak még az ejtőernyőseid, akiknek magányosan, elszigetelten kell most boldogulniuk, ellenséges területen. Azt tudják, hogy mi a dolguk, de egyszeriben elvesztették a személyes kapcsolódást egymáshoz. A játék az egyik leghatékonyabb módja annak is, hogy valahogyan pótoljátok a grundhangulatot, ami az irodában működtette azt a különleges mentális, érzelmi hálót, amitől csapat voltatok, nem csak egy halom szakember. 


Amit most például tehettek: 


  1. Sok online felület kínál whiteboard funkciót - rajzoljatok valamit közösen a reggeli megbeszélés elején, legyen mondjuk az a szabály, hogy mindenki egy vonalat húzhat, amivel megmutatja hogyan ébredt? Csak rajzoljatok, nem kell elmesélni :)
  2. A reggeli bejelentkezésnél, mutassátok meg egymásnak egy mozdulatban, hogy vagytok éppen? Az ok, hogy ezt mindig megkérdezitek egymástól egyébként is, de hidd el, ez beszédesebb lesz.
  3. Hozzatok egy-egy marék Lego-t a gyerekszobából, és építsetek, mondjuk egy-egy kutyát, majd mondjatok róla egy-két mondatot a reggeli bejelentkezésnél
  4. Valaki indítson el egy szóláncot, mondjuk azzal kapcsolatban, mit vártok a következő naptól, a végén pedig mindenki mondjon egy történetet az összes szóval, ami elhangzott a láncban.
  5. Minden nap hozzon valaki egy zenét, ami kifejezi a hangulatát, és hallgassatok meg belőle legalább 3-5 percet. 
  6. Válasszatok minden napra egy játékmestert, akinek másnap meg kell mozgatnia a többiek jobb agyféltekéjét.
  7. Találjatok ki magatoknak játékokat, engedjétek szabadjára a fantáziátokat, vagy konzultáljatok a gyerekeitekkel :)                                  

Fontos, hogy az online kommunikációtokban is legyenek színek, mozdulatok, gesztusok, érzések, ne csak infók, közlések. Pár perc játék nemcsak feloldja a hideg virtualitást, de segít újra összekapcsolódni. Felszabadítja a kreatív energiáitokat, ezzel segíti a problémamegoldást, az ötletelést, a stratégiaalkotást. Fejleszti a bizalmat, az érzelmi intelligenciát. Egyszeriben elmossa a magányos ejtőernyős érzést, és biztonságot ad. 


Vendégszerzőnk partnerünk, a Briksmagic csapatának vezetője, Hlavay Richárd. Köszönjük, le is ültünk legózni. :)

Megosztom

Ajánlott cikkek

Did “agile” kill ING Bank in Central Europe?

Idegen tollak rovatunkban vendégírónk ezúttal Sandy Vaci, a SEED School for Executive Education and Development oktatója, a CodeBreakers feje, aki az elmúlt 35 évben 50 országban töltött be különböző global executive pozíciókat, a P&G-től kezdve a Raiffeisenen át a Citibankig, mígnem a Royal Bank of Scotland osztrák CEOjaként vonult vissza a teljes állásból. Azóta boardpozíciókat tölt be és advisorként segíti a cégek munkáját szerte a világon.

Sandy Vaci Sandy Vaci today 2021-03-15

Meddig jut még ügyfél a kísérteteknek?

Mai #idegentollak rovatunk szerzője Schall Krisztina, a BrandCruiter ügyvezetője, aki bemutatja nekünk mi az a ghosting. Sajnos szinte biztosan találkoztál már vele, max. nem tudtad, hogy így hívják.

person Schall Krisztina today 2020-06-09

Hírlevél feliratkozás

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue to use this site we will assume that you are happy with it. More information. cancel