Katasztrófa-turizmus helyetti teendők cégvezetőknek

És akármennyit is beszélünk a témáról, arra jutunk, hogy amit most tehetsz cégvezetőként az az, hogy a látszatát is messze elkerülöd a katasztrófa-turizmusnak. Márpedig nagyon kevesen teszik ezt. Az ellenkezőjét viszont annál többen. 

Hazánk amúgy sem a gyors reakciójáról híres, de mindent elmond az, hogy egy címlapon lehet ma olvasni azt, hogy a hazai cégvezetők 90%-a még idén bővüléssel számol és munkaerőfelvételben gondolkozik, meg azt, hogy a FEDes Bullard várakozásai szerint akár 30% is lehet az USA-ban a munkanélküliség. Némi ellentmondást vélek felfedezni.

És ha már azt mondjuk, senki sem tudja most, milyen mértékben fog összeesni a gazdaság, arról már ne is merjünk gondolkozni, milyen mértékben fog összeesni maga az ország. Mi fog pontosan történni az egészségüggyel. Mi fog történni a populációval. Sem nálunk, sem másutt nem látjuk még a végét. Mint ahogy három kerek hete még elképzelni sem tudta volna senki, hogy ez ilyen hamar be fog következni. Érdemes egyébként visszapörgetni a januári híreket. 

Ebben az időben egyrészt elavul a szó, mire leütöd a végén a pontot. Másrészt nem tudod, hogy az olvasód, kliensed, partnered, hallgatód hol van a saját görbéjén. Ha te mondasz valamit, amit realistának gondolsz, fogalmad sem lehet róla, hogy az a másiknak optimista, pesszimista, realista, esetleg utópisztikus.

Ahogy coachingban szoktuk mondani, hagyjuk meg mindenkinek a saját megélésének jogát. Ha az ügyfeled azt akarja hinni, hogy az ő iparágát nem érinti a válság, szíve joga. Ha kétségbe akar esni, az is a szíve joga. Mint ahogy a megküzdési stratégiája is különbözhet a Tiedtől. 

Ezért van, akit a rengeteg mém idegesít, valakit meg a #mondjvalamitutiszupertmára szigorúan hóvirágos háttérrel. Pfff. 

Ami viszont nemcsak idegesítő, hanem egyenesen ízléstelen, ha valaki egy katasztrófa hátán próbálja tolni a saját maga üzletét. Nem arról van szó, hogy hátradőlve kell várd, hogy csődbe menj. Nem kell. Nem is szabad. De ugyanannyira nem szabad ész nélkül árulni MINDENT - akár tudjuk, hogy használ, akár nem, online, mert most már innentől mindent online fogunk csinálni, hiszen ugyanolyan jó az is, sőt még jobb is! 

Nem, nem jobb. Sok mindenre jó, sok mindenre nem jó. De akármilyen is, még valójában fogalmunk nincs róla. Egyetlen hete üldögélünk home officeban, sokan még annyi ideje se. Nem tudjuk hogy vannak a munkatársaink, azt sem tudjuk hogy vagyunk mi.

Ha olyan a szolgáltatásod, terméked, hogy tudsz vele segíteni, add oda annak, akinek tényleg szüksége van rá. Vásárolj be a szomszéd néninek. De nem most van az ideje annak, hogy szponzorált hirdetésekkel áruld az online autósiskoládat, az online manuálterápiádat vagy az online alvástréningedet 3 hónaposoknak. A valósághoz való bárminemű köze a véletlen műve. Ugye. 

Amit tehetsz most ehelyett, az a következő: 

0. Figyelsz magadra, a saját reakcióidra, a saját mozgásodra azon a bizonyos görbéden. Amennyire csak tudsz, vigyázol magadra.

1. Végignézed a költségszerkezeted és sorba rakod, hogy mit és milyen ütemben tudsz megfogni, ahogy majd hozzá kell nyúlj.

2. Végignézed az ügyfeleidet és rizikó szerint besorolod őket. A kevésbé rizikósaknál elkezdesz gondolkodni azon, hogy lesz majd ilyen ügyfélből több.

3. Az 1-2 után készítesz egy reális, egy worst és egy best case szenáriót (de szép szó), a szerint, hogy mikortól látod életszerűnek, hogy újraindul a gazdaság.

4. Ha van még mit karcsúsítani a folyamataidon (kinek nincs :) ), annak azonnal nekiállsz. Minden létező best case szenárió szerint is brutális lassulás várható, ez nem az az időszak, amikor teletömött raktárakkal, nem optimális szállításokkal kell üldögélj.

5. Átnézed, hogy a jelenlegi termék/szolgáltatási portfóliód közül mi az, ami ugyanolyan eredményt fog hozni online, mint offline. HA találsz ilyet, arra koncentrálsz. HA kétségeid vannak, vársz, elemzel, átdolgozod, újratervezel. 

6. Minden létező kommunikációd ELŐTT végiggondolod, hogy ki olvas, hallgat, lát Téged. Végiggondolod, hogy az üzeneted egyformán fontos-e és értékes lehet-e neki, független attól, hogy hol jár a saját valóságában.

7. Az összes pontban figyelsz rá, hogy ne csak a saját fejedet használd. Vonj be minél több pontba minél több munkatársat. Legyenek részesei az egész folyamatnak. Tudják, hogy mit csináltok.

8. Kitekintesz a saját iparágadból. A szakbarbároknak egyébként is leáldozott már egy ideje, de most különösen figyelned kell arra, hogy kiláss a szektorodból. Azért, hogy át tudd magad pozícionálni, ha itt lesz az ideje.

De még nincs itt. A tervezésnek itt van az ideje, az újratervezésnek is. Akár hetente. A most-vegyél-kettőt-amíg-még-van-pénzed leárazásoknak, az ész nélküli online tartalom- és szolgáltatás-transzformációnak, a bármit-lehet-csinálni-online-gyere-tanuld-meg-nálam akcióknak nincs. 

Szerintem nem is lesz.