Ne egyenként ugord a hibrid dimenzióit!

A hibrid dimenzióit.

2020 márciusa óta, azaz testvérek között is majd három éve törpöl rajta mindenki, hogy lehet megugrani a hibrid munkavégzést. Ha valaki elhiszi, hogy meg lehet, az bebizonyítja, hogy nincs hatékonyságvesztés. Ha valaki nem hiszi, hogy meg lehet, az bebizonyítja, hogy VAN, felavatja az új irodaházát, aztán lasszóval próbál belevalót vadászni. Ne vedd magadra, nem személyes. (Vagy?)

Mindezek mellett a legnagyobb gond nem az, hogy erre az érdemtelen vitára elpazaroltál ezer napot. Hanem az, hogy ahelyett, hogy a térrel törődnél, rég tovább illett volna állni a következő dimenzióra. 

Az időre. 

Elméleti fizikusok mielőtt tollat ragadnának, be is fejezem a metaforát, úgyse tudom mi lesz a harmadik. Még.* 

Azt viszont, hogy az idő a második, már igen. Tudjuk, látjuk, érezzük, halljuk, dolgozunk vele. Az, hogy térben elengedted a csapattársaidat, csodás. Ha viszont ezt tényleg megtetted, már túl is léptetek a home office-on. Bárhonnan kezdtetek dolgozni, a rezsi meg végleg betette a kaput a százötven négyzetméteres családi házaknak - főleg 0 fokban.

Úgyhogy egyre többen és többen mentek melegebb éghajlatra. Önként! Ezt sem hittük volna :) 

Mivel viszont onnan dolgozol, ahonnan akarsz, és akkor, amikor akarsz, kénytelen vagy elengedni a szinkronitást. 

A szinkron-aszinkron fogalmakat megpróbáltuk bevezetni még 2019 táján, de érdeklődés hiányában elengedtük. Pedig lett volna értelme már barátkozni vele akkor is. Most nem rohannánk így az események után.

Szinkron dolgozol akkor, mikor látod/hallod a másikat, aszinkron, amikor nem.

Ha másik időzónában vagy, vagy másik időzónát választasz magadnak - mert délelőtt bringázol, mint Laci -, akkor a szinkronra nincs igényed szinte semmi. 

Ez esetben

a) vagy meg tudod úgy oldani a munkádat, hogy ahhoz nem, vagy minimális mértékben szükséges a szinkron egyeztetés,

b) vagy szenvedni fogsz. 

Utóbbi gyakori, előbbi kevésbé. Hogy a te cégednél mi kellhet ehhez, azt neked kell tudnod. Hogy csak egy példát hozzunk a sok jó kezdeményezésből a témában: a no-meeting day fogalmát 2017 táján kezdték el bevezetni a nagyon progresszívek. Most ez már, a mai igényekhez marha karcsú lesz. Persze megint elkezdhetünk hőbörögni rajta, hogy hová vezet a világ, és miért szabad itt már mindent, és dolgozni ki fog, és hasonlók.

De talán eggyel előremutatóbb lenne inkább azon gondolkodni, mi a következő.

A no-meeting week, vagy a no-meeting month.

Vagy a no-meeting summer. Mi egyébként csapaton belül ez utóbbit nyomjuk, de nyilván 20-25 fővel ez még sima liba. 

Na de nem az a kérdés, hogy miért nem mehet ez nektek, és miért képtelen az elképzelés is. Hanem az, hogy mit és hogyan lehetne mégis tenni ahhoz, hogy a hibrid következő dimenzióját is megugorjuk egyszerre. Mert ha a teret sikerült, óhatatlan szembe fog jönni az idő is, hidd el. 

Akkor meg akár dolgozhatnál rajta párhuzamosan is.

*Tippem van azért a harmadik dimenzióra, név még nincs hozzá. Az lesz az, mikor megengeded a kollegáidnak, hogy bárhonnan bárhova elérjenek, függetlenül a hierachiától - akár lapos szervezetben tevékenykedsz, akár a fáraók is megirigylik a piramisod. Szóval hogy hívjuk majd 2030-ban a harmadik dimenziót? :) Tippeket a szerkesztőségbe -> info@y2y.hu, vagy nekem -> dorka@y2y.hu.