Nincs az a pénz, hogy tisztítóba vigyem a zakómat.

"Nincs az a pénz, hogy tisztítóba vigyem a zakómat." Ez volt a visszajelzése az ex-ügyfélnek-havernak, mikor félbehagyott egy állásinterjú-sorozatot. Otthagyta félben, mikor a felsővezetői állásról kiderült, hogy nem, nincs akármennyi home office, és igen, be kell menni az irodába, heti kétszer legalább.

Ráadásul, ahogy a személyes interjúk elején leesett neki, még dress code is van. 

De nem, már biztosan nem megy be hetente. 

Pedig nemrég még nyakkendőt is hordott.

És igen, érdekes lett volna a meló, fizu a csillagos ég, autó is szép nagy és be is hordozhatta volna a saját túlsokatevő járgányát a flottába. Úgyhogy amit 2019-ben elvárt volna bármilyen tényleg senior, tényleg tapasztalt, tényleg írástudó a cégtől, azt a cég megadta.

Volna.

Csak az idő eljárt felettük. 

Mert ahogy Laci tűpontosan megfogalmazta, nincs az a pénz, hogy tisztítóba vigye a zakóját. De nemcsak ő, hanem a nem reprezentatív, de annál széleskörűbb Lacik tömkelege sem, akik az elmúlt pár hónapban megfordultak a környékünkön.

Ha lenne kedvem 37 fokban canvát nyitni, szép idővonalra lehetne felhúzni, ahogy változtak az igények.

2019-ben be akarom vinni az autómat, be akarom vinni a telefonomat, annyit akarok kapni, amennyit kérek, és ne próbálj külföldi napidíjakkal lasszót dobni a nyakamra, mert annyit költök, amennyit a hitelkártyám majd enged, téged képvisellek, nem saját hobbiból eszem csirkesalátát a brüsszeli reptéren.

2020-ban be akarom vinni az autómat, megtartom a saját számomat, mert így is éjjel-nappal dolgozom otthonról, és basszus, de kár, hogy nem utazhatok.

2021-ben be akarom vinni az autómat, megtartom a saját számomat, mert a cégest kikapcsolom hétvégente, és okay, akkor utazunk, amikor lehet, de olyan virtuális hátteret rakok be, amilyet én akarok.

2022-ben meg nem érdekel adsz-e autót, mert van sajátom, úgysem használom, a telefon sem érdekel, az sem érdekel, ha nem utazhatok, úgyis csak a nyűg van vele, de biztosan nem veszek inget a telekonferenciára, nem húzok zakót, nem veszek többet nyakkendőt, és nem megyek be az irodába, ha nincs kedvem. És nem, nem állítok be virtuális hátteret, mert abszolút nem izgat ki mit lát a hátteremből, az érdekeljen, amit az agyamban tartok, nem amit a konyhámban.

És te, Lacinak igaza van.

Ráadásul amire '19-ben még boldogan mondhattuk, hogy a "hiányszakmákban pedig" az az előtag (vagy akárhogy hívják Sári, nem érdekel ez milyen mondatrész :) ) most egy tíz évre úgy néz ki eltűnt. Nem hiányszakma van, hanem hiányember. Legyen tapasztalt, legyen döntésképes, képes legyen diplomatikusan kérdőjelet tenni bárhova, legyen magasan szocializált, keresztül tudja vinni az akaratát, legyen atomgyors, rohadt jó az angolja (és nem, más nyelv már egyáltalán nem érdekel) tanuljon minden nap újat, és találja meg maga a földön, mit kell csinálni, ne kelljen neki elmagyarázni semmit se. 

Ennyi az elvárás. Ennyi az elvárás mindenkitől. Aki viszont ilyen - mint Laci - az képes maga is eldönteni, hogy a rendelkezésére álló hatszáz pozíció közül melyiket fogja kiválasztani.

A kényelmesebbet.

És nem, a zakó nem kényelmes. Az iroda sem egyébként, főleg nem Lacinak, aki kettőtől szeret bicajozni fél négyig. Jobbat mondok, mindezt Gáborral teszi, akiért szintén sorba állsz, és szintén nemet fog mondani az állásajánlatra. 

Mert ő sem vesz többet zakót. 

Ergo? 

Ergo, ha tisztítót üzemeltetsz, ideje tekerni egyet a kormányon, ha meg céget, ideje észrevenni, hogy miért veszted el az embereket a második kör után. Nem, nem azért mert nem tudsz eleget fizetni.

Hanem mert nem vetted észre, hogy 2019-nek vége. Relatíve régen.