Ősz halánték nélkül nem merek odaengedni senkit.

Inklúzió, vagy amit akartok. Tök sokat foglalkozunk az ageism szép, magyar nevű témájával, ha követed a cégek edukációs kampányait, a linkedint, a piaci híreket, napi szinten botlasz bele abba, hogy mennyi hátrány ér valakit ötven felett. 

Na, akkor itt az ideje, hogy jelentkezzünk mi is :) Nem panaszkodni, hanem figyelmet felhívni arra, hogy mennyire nonszensz, hogy még mindig itt tartunk. Hogy a fenti mondat, és az ősz halánték igénye napi szinten merül fel az ügyfeleinknél. Hogy 2023-ban kapok olyan szóbeli briefet, hogy minden úgy jó, ahogy van, és woow, DE jó lenne azért, ha a coach öregebbnek tűnne. Pff.

Ügyféligény. Felveti a szokásos customer centricity kérdést: "ki kell-e szolgálni minden ügyféligényt?" (nyilván NEM.)

Hozzáteszem, itt van egy érdekes ellentmondás ám, amit a magyar nyelv nem is tud szépen lefedni, mert egy szót használunk mindkettőre. Nekünk ügyfelünk a megbízónk, aki legtöbbször az adott cég HR vezetője, vagy bármelyik senior HR-ese, és ügyfelünk a vezető maga is. 

És sokszor a halántékszűrőt (na? ez jó kis szó, hm? Majdnem, mint a horizontális nyavalygás.) nem a vezető helyezi a szervezetbe, hanem a HR maga. A miérteket lehet boncolgatni, mondjuk előrébb nem ettől leszünk, hanem ha nem csinálod :). 

Írtunk már sokszor róla, mennyire nem különbözik egymástól az executive és a business coaching. Így a coach sem attól lesz executive, hogy megőszül a halántéka. Bocsi Balázs.:)  Ettől még persze sem az élet-, sem a szervezeti tapasztalatot kétségbe vonni nem kell, és nem is szabad.

De ahogy édesapám szokta mondani, a kor nem érdem, hanem állapot.

Márpedig 77 éves, ő igazán mondhat ilyet. 

Szóval amit ehelyett tehetsz, hogy

1) megpróbálsz megbízni annyira a saját vezetődben, hogy rábízod, hogy kit szeretne coachnak választani, és kit nem. És kiveszed a halántékszűrőt. Mert semmiben nem korrelál a folyamat sikerével. Van, hogy sikeres egy coaching folyamat, pedig fiatalabb a coach, van hogy sikertelen, pedig idősebb. Meg fordítva is.

2) megpróbálsz megbízni annyira az International Coaching Federation vagy az EMCC munkájában, hogy ha valakit akkreditálnak coachként, azt azért teszik, mert bizonyította, és folyamatosan bizonyítja, hogy tud és szokott emberekkel bánni. Mindenfélével. Mindezt bizonyos kompetenciák mentén teszi igen, és vizsgázik is, és szupervízióba jár, és blabla. Teszem hozzá, 7 éve dolgozunk a piacon, szerintem a halántékszűrővel mondjuk negyvenszer találkoztam, a certifikációmat meg kétszer kérték el. Ez így vacak.

3) elkezded végiggondolni, hogy a saját félelmeid hány helyen akaszthatják a szervezet fejlődését. Mert ahol van halántékszűrő, ott van más is. Akár tudatosan, akár nem.

Márpedig dolgod ezzel kezdeni valamit, ha te vagy az a belépő pont, ahol a szervezetedet új hatások érhetik. Ezek az előítéleteid ráadásul a tieid csak. Nem közösek, nem a vezetőidé, nem a szervezetedé. Minden előítélet saját, és rólad szól, nem a szemben ülőről.

Úgyhogy segíteni is csak te tudsz rajta.

Mi meg addig őszülünk szépen békében tovább. De ezt a folyamatot azért legalább gyorsítani nem fogjuk, jó?