Itt van az ősz, itt van újra, úgyhogy a vörösödő levelek alatt óhatatlanul is beindulnak a konferenciák. Az állva elfogyasztott, túlméretezett csirkecombok és a száras koktélparadicsommal felturbózott szendvicsek világáról könyvtárnyi szakirodalom született már.
Ha nincs kedved végigfutni az összeset, elég ha az alábbi tételeket megjegyzed. Számozás nélkül, hogy ne csak a pontokat fusd át, amiket szoktál. Diszkomfortzóna rovatunk első cikke következik: a networking.
Merítsd le a telefonod reggel 9h-ig.
Különben azt fogod nyomkodni, ahelyett, hogy figyelnél. Csevegnél. Kérdeznél. Még többet kérdeznél.
Öltözz fel.
Biztos kívülről tudod már, hogy lennie kell rajtad valaminek, amiről megjegyeznek, personal branding alapvetések, első fejezet.
Jelzem, nem mindegy, hogy miről. Ne arról, hogy nincs rajtad melltartó, hogy több flitter van rajtad, mint névjegy a zsebedben, vagy hogy kék zoknit húztál a fekete nadrágodhoz.
Ne vigyél magaddal barátot.
Szuper ötlet a haveroddal kézenfogva menni konferenciára, de azontúl, hogy lesz, aki vigyáz a laptopodra, míg kávét szerzel, más hasznod nem lesz belőle. Hacsak nem akarsz úgy hazaérni, hogy egyetlen új emberrel sem váltottál egy szót sem.
Ne szórd szét a névjegykártyáidat.
Ha már ráköltötted édesapád havi nyugdíját a felületkezelt, 400g/m2-es, extravastag névjegykártyáidra, ne szórd ki őket a kukába. Már pedig ha boldog-boldogtalannak a markába nyomod, ez fog velük történni. Akkor adunk névjegyet, ha kérik, akkor esszük meg a kiflit a boltban, ha kifizettük.
Jegyzetelj.
Nem kell rávetődni az előadóra a műpálma mögül, amint kiér a folyosóra. Csak írd fel a nevét, hogy mit csinál, mit tudnál neki segíteni és mit tehet majd egyszer érted. Ebben a sorrendben. Aztán hazamész, feltöltöd a telefonod, bejelölöd Linkedin-en és alkalmasint megkeresed. Ha már tudod mit akarsz neki mondani, azontúl, hogy "Fantasztikus volt, inspiráló, lenyűgöző, én Zsolt vagyok és nézd, itt a névjegyem."
Ne tukmálj senkire semmit.
Nem vagy nagymama és nincs nálad almáspite.
Hagyd ott a paradicsomot.
Utoljára, de nem utolsósorban: igen, a koktélparadicsomon rajta lesz a szára. Mert úgy szép, és mert a cateringes három napja elkészítette a szendvicsedet, a paradicsom meg tovább eláll, ha rajta van.
Sajnálom.
Úgyhogy, ha csak nem akarod a hónod alá vágni a tányérkádat, míg lefeszegeted róla, kénytelen leszel otthagyni. Több is veszett Mohácsnál.
Hogy lehet élvezhető a prezentációd? Sehogy. Nem a prezentációnak kell élvezhetőnek lennie, hanem az előadásnak. Ha ezt az egy dolgot a fejedben tartod, már nagyon mélyre nem süllyedhetsz. De azért íme egy sorvezető, összesen 20 szóval, amit nem árt követni, ha a konferenciáknak nem csak a pogácsafelhozatalát szeretnéd kipróbálni.
A coping a stresszel való megküzdés folyamatait takarja. A strucc meg téged. A coping stratégia tehát az, amibe beletörik a bicskánk, amikor 6 hónap után felmondunk. Például. Még sosem mondtam fel 6 hónap után (de 4 után már igen), úgyhogy a többesszám persze megint csak stilisztikai eszköz.
Az elmúlt 10 évben nem volt 5 olyan egymást követő nap, hogy ne olvastunk volna valamit az énmárkáról. Személyes márka, personal branding, énmárka, hívjuk ahogy akarjuk, de megtanultuk, hogy e nélkül élni sem érdemes.
Adjuk el.Ezt hittem eddig. Tévedtem, de mekkorát!16 éve vagyok a munkaerőpiacon, átlagos Y-ként működve voltam ezalatt 4 cégnél, összesen 9 pozícióban. Ahogy lépegettem szépen felfele, annál többször kellett eladnom magamat, képviselni a céget először kisebb meetingeken, aztán nagyobbakon, először itthon, aztán külföldön, egyre több és több országban. Soha, semmilyen gondot nem okoztak ezek, nem féltem tőlük, inkább vártam őket. Szeretek prezentálni, tréningeket tartani, tárgyalni, vitázni, mindig utoljára kellett elzavarni a céges vacsorákról, bulikról. Ráadásul emlékeznek rám az emberek, könnyen szóba elegyedek bárkivel, legyen az szomszéd néni vagy vezérigazgató.