Előre bocsátom, szerintem igen, lehet vezetőt fejleszteni. Vezetőt kifejleszteni, létrehozni vagy bármi ilyesmit, nem. Egy folyamatba bele lehet nyúlni és lehet rajta gyorsítani, formálni. De maga a folyamat vagy létrejön, vagy nem.
Többek közt ez volt egy visszatérő kérdés a tegnapi HR Pikniken, ahol a Restart-os Kiss Péter kezdett egy pár perces felvezetővel a változásról magáról. Mi kell hozzá, hogy jön létre, hogy lehet kondícionálni. Péter az aggyal kezdett, majd Sárvári György folytatta a 2. agy bemutatásával, ami nem más, mint a gyomor és a bélrendszer, valamint annak a felfestésével, hogy a belső és a külső film miben különbözik.
Hogy hogy lehet átkapcsolni a kívülről a retinánkba égetett akciófilmről, a belül futó, néha homályos, néha akár nézhetetlen művészfilmre. Hogyan lehet és hogyan kell - kell-e egyáltalán átkapcsolni?
De mi köze mindennek a vezetőfejlesztéshez? Az, hogy a vezetőfejlesztés elsősorban a tudatosság fejlesztéséről szól. Arról a tudatosságról, ami egyébként egyedül is remekül fejleszthető, ha rendelkezik valaki a megfelelő önismerettel annak eldöntésére, hogy neki szüksége van ilyesmire.
Erről, és a vezetővé válás útjáról beszélt többek között Joós István, valamint szintén ezt a fejlődést elősegítő munkájukat mutatta be Bite Barbara és Tóth Mary, a Coaching Team színeiben. Ők szembesítették az összegyűlteket azzal a szomorú ténnyel, hogy a kutatások szerint a frissen kinevezett vezetők 60%-a egyáltalán nem kap képzést. Ezen segítenek ők is többet közt a Fiatal Vezetők Akadémiájával, ahol a klasszikus vezetői dilemmákon túl a cél az önismeret, az attitűdváltás, az én-ből a mi-be. Ennek a rejtelmeibe délután egy workshop keretében is betekinthettünk.
Barbaráék mutatták be Jack Welch (GE CEO 21 éven keresztül) álláspontját is a témáról, mely szerint egy vezetőnek 5 alapvető vezetési képességet kell magáénak tudnia, amelyből mindössze kettő fejleszthető.
Ezt húzta alá a nap is, amelyre még az ebéd előtt egy másik korona került, a pódiumbeszélgetés Gerendai Károllyal. Aki nem a vezetőképzésről, vagy fejlesztésről és nem is a vezetővé válás útjáról beszélt.
Hanem élő példaként mutatta meg, hogy hogy lehet valaki 100%-osan tudatosan vezető. Mesélt az életéről, az antialkoholista srácról, aki utált bulizni, de házibuliszervezőként legalább nem piszkálták emiatt.
Hogy hogy jött létre Budapest első teraszos étterme, és hogy jöhetett létre később a Costes. Hogy hogy tud egy tulajdonos úgy működni, hogy nem dugja bele az orrát mindenbe, amihez nem ért. Mert ha felvesz egy embert, nem fogja kézzel írányítani. Vagy bízik benne, vagy nem. Ha bízik benne, minek szólna bele a dolgába, ha nem bízik benne, minek vette fel?
Gerendai Károly olyan nyíltan, őszintén és természetesen beszélt a saját vezetői működéséről, olyan önismeretről tett tanubizonyságot, hogy még jegyzetelni is elfelejtettünk.
Mert arról beszélt, amiről mi is próbálunk, hogy a sok bullshit, a sok körítés mögött a vezető válás elsősorban rólad szól. Önismeretről, nyitottságról és tenni akarásról. Mindezekről és józan paraszti észről. Ami vagy van, vagy nincs.
Ha viszont van, kutya kötelességed a nyitottságot mellétenni, amihez majd automatikusan jön az önismeret, mikor rájössz, hogy mihez értesz és mihez nem, mibe kell beleszólj és mibe nem. És ezzel vagy tudatosan teszed, vagy nem, de elindulsz azon az úton, aminek a vége egy vezető.
Hogy ehhez közben milyen fejlesztést, segítséget, támaszt veszel igénybe, az maximum azt fogja befolyásolni, hogy milyen gyorsan érsz oda. De az érést magát, nem.
Úgyhogy visszatérve a címben feltett kérdésre, lehet-e vezetőt fejleszteni, az én válaszomon a tegnapi nap nem változtatott: lehet. Fejleszteni lehet, létrehozni nem.
Köszönjük, hogy veletek lehettünk, tavasszal folytatása következik. És aki kimaradt a listából, az nem azért maradt ki, mert ne lehetett volna tanulni az előadásából, hanem azért, mert például a holokratikus szervezet témája megérdemel majd egy önálló cikket.