Ez a megdöbbentő mondat hangzott el egy orvos barátnőm szájából egyik este. Barátnőm a közszféra egy intézményében dolgozik, patológusként. Álljunk is meg rögtön, és ízlelgessük a szavait:
Túlterhelték az intézetünket munkavállalókkal.
Mi gurultunk a röhögéstől, barátnőm pedig egyszerűen nem is értette, min szórakozunk, aztán neki is hamar leesett, hogy a mai munkaerőpiaci viszonyok mellett, van ebben a mondatban mit boncolgatni - hogy némi képzavarral éljek.
Amikor teljes konferenciák épülnek arra az egyetlen tényre, hogy munkaerőhiány van, amikor lassan egész ágazat él az employer brandingből, hogy segítsenek kitalálni szegény munkáltatóknak, hogyan építsenek munkáltatói márkát, hogy tudnának embereket magukhoz vonzani és megtartani, motiválni, működtetni.
Úgy tűnik nem mindenki szembesül ezzel a problémával.
Szegény állami intézet például túl van terhelve munkavállalókkal, ehhez képest kevés a szövettani minta, nem tud senki eleget dolgozni. De a gyerekeket ki kell képezni, hogy orvosokká váljanak. Borzalmas a rendszer, azt mondta, elképesztő, hogy ott van ez a rakat, motiválatlan, Y-Z generációs hülyegyerek, akiknek nem tudnak elég munkát adni. Máris motiválatlanok? Igen, úgy látszik, legalábbis dolgozni nem akarnak, az tisztán lejön.
Semmi proaktivitás, semmi tenni akarás.
Beszéltetek velük? Nem.
Ők mit szeretnének nálatok csinálni? Nem tudjuk. Nem beszéltünk velük.
Semmi munka nincs, amit meg tudnának csinálni? Áááh, nem képesek semmire, teljesen hülyék. Mindegyik? Nem, a legtöbb. Van egy-kettő, aki értelmesnek tűnik. És nekik mi a véleményük? Nem tudjuk, mondom, hogy nem beszéltünk velük.
Akkor mit csináltok? Dühöngünk rajta, hogy túl sokan vannak, ott tengenek-lengenek. Miért nem kéritek meg, hogy dolgozzák ki ők, hogy mit kelljen csinálniuk? Ők? Ők. Hát nem tudom, végülis az is lehet, hogy menne nekik. De nem az én dolgom.
Az X generáció véleményének egy szelete az Y-ról.
De szeretnék érdeklődni, az intézet, az osztály vezetőinek eszükbe jutott mit lehetne velük kezdeni? Megpróbálták megoldani a kérdést? Egyáltalán megpróbáltak velük szót váltani? Ők proaktívak? Nem. Mit csinálnak? Dühöngenek.
Ez nem generációs probléma, hanem attitűdbeli. Azon meg lehet azért segíteni. Persze, csak ha akarunk.
kép innen: www.pathlabs.org, www.femcafe.hu
Ha ez a téma nálatok is élő
Családi cégek és vezetői utódlás: hogy az átadás ne a cég rovására menjen.
Nézd meg arrow_forwardEz az a mondat, amit a legtöbbször hallasz, ha 30-as nővel beszélgetsz arról, mit tervez a következő öt-tíz évben a karrierjében. És ez az a mondat, aminél szomorúbbat valószínűleg se munkáltatóként, se munkavállalóként nem fogsz se hallani, se mondani.
person Nagy-Józsa Dorottya PCC today 2018-07-02Dr. Albert Ellis egy amerikai pszichológus fenegyerek 1955-ben alkotott egy modellt. Az ABC modell arra a feltevésre épül, hogy az embereket nem az őket érő negatív események teszik szomorúvá, dühössé, ingerülté stb., hanem azok a belső lélektani mechanizmusok, amelyekkel a külső eseményeket kezelik. Ezeket a mechanizmusokat irracionális hiedelmeknek nevezi, és mint a hit, ezek a hiedelmek is mélyen az identitásunkban gyökereznek. Az irracionális hiedelmeinket kategóriákba sorolta Ellis, melyek a Szörnyülködés (rettenetes, ha egy bizonyos nem kívánatos dolog bekövetkezik, vagy egy kívánatos dolog nem következik be; van helyes, tökéletes megoldás a problémákra, és szörnyű, ha ezt nem találjuk meg stb.), Alacsony frusztráció tűrés (bizonyos emberekre, dolgokra szükségünk van, és nem tudunk élni, boldogulni nélkülük) Kategorizálás, hasonlítgatás (ha nem vagyunk tökéletesen kompetensek, és nem érjük el a fontos célokat, akkor értéktelenek vagyunk), és végül a kedvencem a dogmatikus követelések:
person Bezerédy Herald Balázs ACC today 2017-01-29Az Y generációs témával az a legnagyobb baj, hogy mindenki azt hiszi, ha egyszer körbejárta a témát, megtette az alapvető működési változtatásokat (utódlástervezés, rugalmasság, visszajelzés, egyéni felelősség), akkor készen is van, "az Y generáció kezelése" topic kipipálva.
person Nagy-Józsa Dorottya PCC today 2017-01-13Ez az a kérdés, amelyre egyetlen helyes válasz létezik, mégse azt szoktuk felelni. Mert a válasz nem a jobb fizetés, nem a nagyobb autó, nem a jobb pozíció, de mégcsak nem is a több szögben állítható monitor. Hanem az, hogy:
person Nagy-Józsa Dorottya PCC today 2017-03-07Köztünk szólva: havonta egy levél CEO-nk, Dorka tollából, vezetésről, csapatokról és AI-ról.