Mikor fejezzük már be az elkelt pozíciók meghirdetését?
Mikor fejezzük már be azoknak a pozícióknak a pályáztatását, ahol a közvetlen vezető nagyon is jól tudja, hogy ki fogja megnyerni az állást?
person Nagy-Józsa Dorottya PCC today 2017-05-08George T. Doran tehet az egészről! Mennyire könnyű lehetett előtte, mikor csak pergett egyik év a másik után. Szépen folytak tovább a megszokott rutinok, az eredmények jöttek (vagy sem), csak csinálták tovább, amit kellett. Nem volt divatja az okosabbnál okosabb célkitűzéseknek.

Mármint mi már nem vagyunk ilyen "szerencsések", mert a SMART célkitűzés sokadik virágzását éli 1981 óta, mikor Doran közreadta világmegváltó gondolatait az elérendő eredményekről (results to be achieved).
Mára fogadok, hogy talán nincs olyan cég (jó-jó, nagyobb vállalat, „multi”), ahol a SMART célok ne lennének a mindennapok részei. Sőt! Sok olyan példa is van, ahol már rég túlhaladt a kultúra az ilyen ósdi felfogáson és CLEAR, vagy épp egész rugalmas megoldásokat használnak a célok meghatározásához.
Meglepő módon azonban
1) még mindig nem értjük, mire is jó ez a SMART dolog,
2) még mindig nem értjük, miért nyomják ezt nekünk felülről,
3) eltekintve pár igazán tudatos életszemléletű talenttől, a teljesítmény célok szigorúan az iroda falai között működnek. Leginkább az éves nyögve-nyelős teljesítményértékelő beszélgetéskor, mikor novemberben előkaparják az év elején kinyomtatott papírt vagy jelszóemlékeztetővel belépnek a célkitűző online felületre és nem is értik, mit írtak oda anno.
Bólints, ha magadra ismersz valamelyik kategóriánál.

Mi is ez a SMART cél?
A nagy felfedezés az volt anno, hogy egy irreális, bonyolult, megfoghatatlan feladat helyett egy jó célnál nem árt, ha vonzó, kihívó, értelmes.
Konkrétan egy cél legyen
S, mint Specific, azaz pontosan meghatározott
M, mint Measurable, azaz mérhető
A, mint Attainable, azaz elérhető
R, mint Relevant, azaz számodra illetve a szervezet számára valóban fontos
T, mint timely, vagy time-bound, tehát időhöz kötött.

Nem bonyolult, sőt teljesen logikusnak tűnik! Nos, akkor vágjunk a mélyébe.
Egészen addig, míg más céljairól van szó (HR-esként), nagyon szimpatizálok ezzel a tudatos, strukturált célkitűzés ötlettel. De amikor odáig jutok, hogy mindenkinek megvan a célja, és végre az enyémet kellene kitűzni, nos, akkor esendő munkavállalóként persze én is elakadok.
Miért is nehéz ez a műfaj? (Gyűjtemény a leggyakoribb kifogásokból…)
„Nekem nincs időm mással foglalkozni, a munkám 100%-ban kitölti az időmet.”
„Az én munkámat nem lehet így megfogalmazni, mert tele van „soft" és minőségi elemekkel.”
„Letudjuk a határidőt egy dec. 31-el, közben már 3 hónap alatt is meg tudna valósulni, ha jól belegondolok – de ki tudja, mit hoz még az év?”
„Akárhogy is gondolkodom, nem tudom, mit is nyernék főleg én (és/vagy a cégem) akkor, ha teljesül a cél.”
"A legkeményebb része a dolognak, hogy kristálytisztán kiderül: ha rengeteget túlórázol, de a célt szem elől téveszted, akkor csak meglapogatják majd a vállad, de egy jókora piros hiányjel is bekerülhet az „ellenőrződbe”.
Tudjátok, akinek nem inge...
Vissza a START mezőre! Miért érdemes év elején a célokról gondolkodni és pláne egy blogposztot szentelni ennek? Mert:
Nem csak „brit tudósok mondják”, hogy a leírt, egyeztetett, kommunikált célok nagyobb arányban valósulnak meg, mint az elmormolt, ködös, feledésbe merülő társaik. Talán emlékszel még, mit fogadtál meg tavaly január első jégvirágos, kicsit másnapos reggelén. Vagy nem. Na, látod!
A cél szólhat arról, hogy valamilyen plusz feladatot kezdesz csinálni, vagy jobban/gyorsabban végzed a mostani feladatod, vagy épp egy következő karrierlépésedre készülsz. Ha saját magadnak fogalmazod meg, akkor akár arról is, hogy fogsz váltani, hogy Neked jobb legyen.
Nem csak év elején, hanem bármikor érdemes végiggondolnod, hova is tartasz, miből fogod tudni, hogy odaértél és mellesleg milyen lépésekkel szeretnél odajutni. Ez maga a SMART cél, lásd fent.
Jelenleg a vállalatok nagy része úgy működik, hogy az extrát, a kiemelkedőt, a pluszt értékeli. A teljesítmény értékelési skálák középpontja a „jól végzi a munkáját” kategória. Ha csak OK módon dolgozol, teljesíted a kötelezőt az teljesen rendben van. Ebben az esetben kaphatsz dicséretet és köszönetet, a bónuszodat is, de úgy őszintén, mást nem feltétlenül. Alapvetően a növekedést, előrébb lépést valami plusz fogja hozni. Nem csak a cégednek, neked is, a saját fejlődésedet is ez fogja szolgálni. Ez rendben is van, ha neked rendben van.
Ha a 4. pontnál elkezdett hevesen rángatózni a szád és ellenérzéseket fogalmaztál meg, akkor két lehetőséget látok:
Vagy megbékélsz vele, hogy céges keretek között ez a realitás és megvizsgálod, hogy tudod kihozni magad számára a legjobbat ebből (mégis odateszed magad esetleg).
Vagy bezárod ezt a postot és egy sört pattintva őszintén bevallod magadnak, hogy neked az állóvíz tulajdonképpen teljesen jó és számodra azért a hétvégi nyugodt horgászás, a gyerekkel töltött esti játék, bulizás a haverokkal legalább olyan fontos és hagyjanak téged békén a kihívó vállalati célokkal. Várj, ebben az esetben mégis olvass tovább egy kicsit.
Ha az egész SMART dolgot továbbra is bullshitnek gondolod és megúszásra játszol, akkor miért vagy még mindig ott? Tudom, hogy jönnek a számlák, meg fizetni kell a hitelt és azért jó, hogy mindig időben van fizetés. Igen, a kollégák is egész jó arcok és bár sok az adminisztráció, azért mégsem annyira gáz, hogy elmenj. Ha maradsz, akkor most idén akár benne is lehetnél a buliban! Idén próbáld meg, hogy nem olyan célt tűzöl ki, amit már januárban teljesítesz és röhögsz a rendszeren, hogy mennyire okosan megtaláltad a kiskaput.
Igen, léteznek olyan munkakörök (a munkakörök egy meglepően kis része), ahol úgy tűnik, nincs értelme SMART vagy egyéb egyéni célkitűzésnek, mert olyan mértékben szabályozott, standardizált keretek között kell dolgozni, hogy semmilyen egyéni változó nem célszerű a képletbe. Ha magadra ismersz és szeretnél ebből a munkakörből elmozdulni, akkor legyen ez a cél! Ha nem szeretnél mást, mert jó így, akkor térj vissza a 3. pontra.
Határozottan leszögezem, hogy szerintem egyik menedzsment séma sem alkalmazható 100%-osan. Nem javaslom soha az ortodox „SMARTosítást”, nehogy pont a lényeg vesszen el.
Ha már úgyis kell célokat kitűznöd a munkahelyeden, akkor tedd meg, hogy keresel benne valami vonzót és sexyt (lásd a videón lent) amire szívesen hajtasz idén!
Végezetül egy egyszerű kérdés:
Ha a Te céged lenne, Te mit várnál a munkatársaidtól? Hogy fogalmazzák meg azt, amit idén vállalnak?
A legjobb válaszokat kommentben várjuk és 10 VIP belépőt sorsolunk ki a következő SMART meetupunkra! (Vigyázz, mert még tényleg lesz ilyen, ha jók a kommentek!)
A bejegyzés végére pedig egy bónusz:
kép innen: https://s-media-cache-ak0.pinimg.com, https://www.youtube.com/, http://blog.capterra.com/
Ha ez a téma nálatok is élő
Családi cégek és vezetői utódlás: hogy az átadás ne a cég rovására menjen.
Nézd meg arrow_forwardMikor fejezzük már be azoknak a pozícióknak a pályáztatását, ahol a közvetlen vezető nagyon is jól tudja, hogy ki fogja megnyerni az állást?
person Nagy-Józsa Dorottya PCC today 2017-05-08Utazol a metrón. Hatalmas tömeg. Jön a Deák tér. Leszállnál, de senki nem mozdul az utadból.a.) Morogva és lökdösődve átverekszel a tömegen, leszállsz, csukódik az ajtó, a metró megy tovább, te mész a dolgodra.
person PottokJudit today 2017-02-17Dr. Albert Ellis egy amerikai pszichológus fenegyerek 1955-ben alkotott egy modellt. Az ABC modell arra a feltevésre épül, hogy az embereket nem az őket érő negatív események teszik szomorúvá, dühössé, ingerülté stb., hanem azok a belső lélektani mechanizmusok, amelyekkel a külső eseményeket kezelik. Ezeket a mechanizmusokat irracionális hiedelmeknek nevezi, és mint a hit, ezek a hiedelmek is mélyen az identitásunkban gyökereznek. Az irracionális hiedelmeinket kategóriákba sorolta Ellis, melyek a Szörnyülködés (rettenetes, ha egy bizonyos nem kívánatos dolog bekövetkezik, vagy egy kívánatos dolog nem következik be; van helyes, tökéletes megoldás a problémákra, és szörnyű, ha ezt nem találjuk meg stb.), Alacsony frusztráció tűrés (bizonyos emberekre, dolgokra szükségünk van, és nem tudunk élni, boldogulni nélkülük) Kategorizálás, hasonlítgatás (ha nem vagyunk tökéletesen kompetensek, és nem érjük el a fontos célokat, akkor értéktelenek vagyunk), és végül a kedvencem a dogmatikus követelések:
person Bezerédy Herald Balázs ACC today 2017-01-29Arra jó egy blog egy coachnak, hogy felteheti azokat a kérdéseket, amiket élőben nem ildomos:Szóval, miért nem tudsz gépelni, mondd meg nekem?!
person Nagy-Józsa Dorottya PCC today 2016-12-31Köztünk szólva: havonta egy levél CEO-nk, Dorka tollából, vezetésről, csapatokról és AI-ról.