Utazol a metrón. Hatalmas tömeg. Jön a Deák tér. Leszállnál, de senki nem mozdul az utadból.a.) Morogva és lökdösődve átverekszel a tömegen, leszállsz, csukódik az ajtó, a metró megy tovább, te mész a dolgodra.
b.) "Elnézést, félreállna? Le szeretnék szállni. Köszönöm." Emberek jobbra-balra, te leszállsz, csukódik az ajtó, a metró megy tovább, te mész a dolgodra.
Melyik verzió szeretnél lenni? Szóval hogyan is pontosíthatjuk a jó öreg közhelyünket?
Nem csak az vagy, amit teszel. Az vagy, ahogyan teszed.
Nézzünk Téged, mint fiatal ambíciózus vezetőt. Kineveznek a csapat élére. Lelkes vagy és motivált, örömmel veted bele magadat a feladatokba. Igyekszel megmutatni, hogy megérdemelten kaptad a kinevezést. Sokszor túlórázol, a csapatodat is hajtod, de elmagyarázod nekik, hogy ez most fontos. Meg az is. Meg amaz is. Eltelik fél év, jönnek a számok, sikerülnek a projektek, a főnöködtől jön a vállveregetés.
És hogy van a csapatod?
Öööö. Nem értem a kérdést..mondod te. Különben nem is nagyon volt időd foglalkozni velük, mert hajtottál ezerrel, amúgy meg felnőtt emberek - mindenki azért kapja a fizetését, hogy dolgozzon, nem? Most, hogy belegondolsz, nem igazán kérdezted meg őket a munkájukról, a projektről, vagy úgy általában bármiről. Kiadtad a feladatokat, számon kérted amikor közeledett a határidő, és jártál a meetingekre a prezentációkkal, amiket ők készítettek.
Elérted az üzleti célokat, de vajon egy év múlva is lohol majd melletted/mögötted a csapatod?
Itt jön újra a dolgok hogyan-ja. Nem mindegy ugyanis. Lehet, hogy nem pont ugyanúgy fog megvalósulni az a nagyon fontos projekt, vagy csúsztatni kell kicsit az igazgatói prezentáció dátumán. Viszont ha közben az emberek is érdekelnek, nem csak a feladat, akkor lényegesen könnyebb lesz a következő bazifontos munka során is rájuk támaszkodnod. Az Y generációs sajátosságokat és azt, hogy ők milyen vezetői viselkedést hálálnak meg leginkább, csak azért nem fejtem ki megint, mert már a könyöködön jön ki. (Ha nem, olvasd el ezt és ezt is.)
Amikor vezetővé válsz, a cél önmagában már nem lehet cél. Hülyén hangzik, lehet. De gondolj csak bele, neked mennyire el tudta rontani a napodat egy jól irányzott fél mondat a főnöködtől annak idején! És most te teszed ugyanazt.
Zimbardo professzor híres stanfordi börtönkísérlete óta tudjuk, hogy alapvetően jóindulatú emberekből is ki lehet hozni a legrosszabbat, csak az ehhez ideális körülmények kellenek hozzá. Azt már kevesebben tudják, hogy ugyancsak ő kezdett el azzal foglalkozni, hogyan lehet a közönyös emberekből megfelelő ingerekkel kihozni a legjobbat. Mert ki lehet.
Ha először magadból szeretnéd kihozni a legtöbbet, gyere a honlapunkra és válassz coachot!
A csapból is az folyik, hogy akkor leszel jó vezető, ha coaching szemléletű vagy.Mert bizony ezeknek a páfránylelkű fiataloknak már nem arra van szükségük, hogy megmondják nekik, merre van az előre, hanem arra, hogy locsolgassák őket.
Hadd oszlassak el egy félreértést:A "Megvan a válasz az Y generáció kérdésére!!!", és a hasonló szenzációhajhász cikkek nagyrésze azzal foglalkozik, mit kellene kezdeni a mai fiatalokkal, hogy azok jobban belesimuljanak a szervezetünkbe.
Na jó, most azzal kéne kezdeni, hogy egy BB korosztályt képviselő, kopaszodó vezető vagyok, de lelkileg megragadtam a 35-40 éves korban, miközben gyűjtögettem az élettapasztalatokat, amiből már 57 év van.
Ugye Te is töltöttél már túl sok időt azon gondolkozva, vajon miért támadott be, szúrt hátba egy kollégád? Valószínűleg olyan lelki állapotban tetted mindezt, hogy ha nem ezen spekulálsz, akkor sem lettél volna képes értelmes munkavégzésre. Talán rendszeres, hogy az energiáid nagy része arra megy el, hogy belső harcokra készülsz, vagy azokat próbálod kiheverni. Ugye, erről nem szoktál beszélni, mert akkor kiderülne, hogy emberből vagy, és a magabiztos mosoly mögött valódi sérülések húzódnak.