"Aki tanulni akar, az úgyis tanulni fog" - Hát nem.

A kötelező vs nem kötelező vitát ki sem szeretném nyitni. Persze a véleményemet azért hadd mondjam el, végülis ezért van blogunk! :) Semmi rosszabbat nem tudok elképzelni annál, minthogy kötelezően küldjünk embereket képzésekre, magam részéről már az egyetemen is kiiktatnám az ilyesmit, de a munkahelyeken aztán hót sicher*.

És igen, ennek általában az az eredménye, hogy például a csapatépítőkre csak az nem jön el, akit be kellene építeni a csapatba, dehát nem lehet minden tökéletes. 

Azon viszont nem árt néha egy blogbejegyzésnyit elgondolkozni, hogy ez azt is jelenti-e rögtön, hogy aki tanulni akar, az tanulni is fog. Mert ha ez a tétel igaz lenne, akkor például azt is mondhatnánk, hogy aki sportolni akar, az sportolni is fog. Vagy aki normálisan akar étkezni, az normálisan is fog.

No, ha most ijedten elhajítottad a bountys papírt, vagy néztél ki szomorúan a sötétbe, hogy ma sem voltál futni, pedig 14 fok volt, tudod miről beszélek. Szép lenne, ha az emberek úgy működnének, hogy ha valamit csinálni akarnak, azt csinálják is.

De nem.

Állatira nem. 

Azt feltételezni, hogy csak azért, mert lekötötted a trendi trénert, a trendi coachot, a trendi képzésedre, vagy összerakod a trendi e-learning rendszeredet, attól még oda bárki el fog menni, szerintem nagyon merész. 

Ahhoz sokkal, de sokkal több kedvcsinálásra van szükség, mint valaha képzelnéd. Nem véletlen, hogy személyi edzők, futóedzők, futóklubok, csoportos edzések tömkelege csinálja például pontosan ugyanezt. Egy olyan célért kérve nem kevés pénzt nem kevés sikerrel, amit mindenki meg akar valósítani és meg is tudna egyedül - és ingyen.

A kérdés az, hogy hogy tudod ezt magad is kialakítani a cégednél?

Hogy tudod rávenni azokat, akik tanulni akarnak, hogy tanuljanak is? Mert igen, igazad van benne, hogy ha valakit nem érdekli a viselkedésének a hatása a másikra, vagy hogy hogy tudna 20%-al értelmesebb meetinget tartani, vagy életben tartani nyolc másik embert maga alatt, azt nem fogod tudni erre megtanítani. Mi sem egyébként, szóval kötelezően se küldd hozzánk se légy szíves. 

De abban nincs igazad, hogy ha tanulni akar, majd magától azt is fogja mondani kedden 9h-kor, hogy ráér. Ma 17h-kor sem ért rá futni, az előző 40 napban sem ért rá 80 percet olvasni és ma sem ért rá salátát vinni ebédre a junk food helyett az irodába. Pedig mindegyiket nagyon akarta!

Úgyhogy bármennyire is hiszem, hogy az egyéni felelősségvállalásnál nincs laminálásra méltóbb jelszó az irodádba, ezt a témát nem kötném kizárólag ide. A te dolgod felkelteni az érdeklődését, elérni, hogy akarjon bemenni, hogy akarjon tanulni, hogy legyen rá platformja, hogy amiket tanult, azt megossza a másikkal, hogy kipróbálhasson új dolgokat, hogy legyen egy mentora, akihez oda is akar menni megkérdezni, mitől lenne még jobb, hogy legyen egy olyan mentora, aki mentorálja is, nem csak akarja mentorálni, majd ha egyszer ráér. 

A te felelősséged szervezeti vezetőként, meg HR vezetőként, meg L&D vezetőként meg az, hogy kiképezd magad mindenből, amit egy tanuló szervezetről tudni kell és elkezd őket megvalósítani. Egyesével, az összeset. Nem, nem a lista csillió dolláros végéről, hanem az ingyenesről.

És valamelyik működni fog, valamelyik nálad nem. Mert nem ugyanaz működik egy japán cégkultúrában, meg egy magyarban. Valamelyikkel három embert veszel rá, hogy tényleg kezdjen el tanulni, azok közül, akik akarnak, valamelyikkel meg háromszázat. Ha nem is te, de az első három valamelyike, aki már tanul. 

De arra ne hivatkozz, hogy aki tanulni akar, az tanulni is fog, mert ez nem igaz.

Hidd el, biztosan tudom, hogy aki virágot akar locsolni, se locsol mind virágot.

De legalább sportolni elmegy és bounty-t sem eszik.

Per aspera ad astra.

*Férjem szerint tót sicher. Mivel mindketten sváb származásúak vagyunk, ezért nekem van igazam, de ha neked is van erről egzakt véleményed, szívesen meghallgatom kommentben, mailen (dorka@y2y.hu), bárhol.