Amikor Windsorban teáztunk Fülöppel

Legalábbis nekünk, akik látják.

Sokszor és sokat beszélgettünk arról, miért fontos felfogni, hogy a láthatóságunkon akkor is dolgoznunk kell, ha a szótól is kiráz a hideg. Minket is. Engem is. 

De a helyzet az, hogy most már nem csak sok jó, hanem sok rossz példa is van körülöttünk. Úgyhogy bármennyire is pozitív pszichológia párti vagyok én is, hadd írjak most egy negatív példáról, hátha időben rajta kapod magad legközelebb, és nem esel ugyanebbe a hibába. 

Merthogy el kell még töltenünk hat hetet konferenciákon. Nem kell, javítasz ki rögtön. De, de kell. Mert hiába vagy jó, ha nem tudnak rólad.

Képzeld, én még hétévesen találkoztam Vágó Istvánnal. A Cimborában. Hat éve láttam három méterről a pápát. Múlt héten három vezérigazgatóval voltam kettesben. Voltam ebédelni nemmondomelmelyik politikus főtanácsadójánál. 

Na de, mégse jut eszembe mindegyiket elmondani egy színpadon. Pedig baromi érdekes infók, igaz? Hát nem azok. Nekem volt, amelyik érdekes volt, de neked egyik se lesz az. Ha pedig nem az, veszem a fáradtságot, hogy ha kiállok, vagy kiülök egy színpadra, nem untatlak olyannal, ami nekem fontos, nem neked. 

Hogy ez udvariasság-e, vagy szocializáció, nem tudom. De hogy az ellentéte állati idegesítő, azt igen. És persze én kritikus vagyok alapvetően - és mentségemre, hogy ebből a képességemből élek -, tehát mondhatod, hogy a kákán is csomót keresek, és még lehet, igazad is van. De amikor a vadidegennel ÉS az ismerőssel is összepillantunk egy előadás közben, és mindannyian szekunderszégyennel üldögélünk, ott nem biztos, hogy én megyek szembe az autópályán. Vagy ha igen, legalább nem mondom el, ki ült mellettem. 

Szóval legyen az, hogy ezt abbahagyod. Ha el akarsz mesélni egy történetet, tedd meg. Ha el akarod mondani közben, hogy kivel találkoztál, dolgoztál, kártyáztál, és ez fontos infó a történet szempontjából, tedd meg azt is. Ha csak azért akarod elmesélni, hogy eldicsekedj vele, hát mondd azt is. Szerintem is menő, hogy kikkel dolgozol, és nekem is fontos, mert tudom, hogy milyen ügyben kereshetlek. De hogy a történeteidnek az összes mondanivalója az legyen, hogy te hol és kikkel találkozol, nahát ez kimeríti az öncélú kategóriát. Igen finom voltam.

És tök mindegy, hogy ezt élőben teszed, egy színpadon, vagy LinkedINen, ahol ha rajta lenne, Szent Józsefet is betaggelnéd a posztjaidba. Illetve még ez sem igaz, színpadon még rosszabb, tekintve, hogy a néző szeretne valamit tanulni. Azon túl is, hogy te Windsorban kávéztál Fülöppel. 

Mert ez sok. Még nekem is, aki abszolút extrovertált vagyok, ráadásul valami szokatlan génhiba következtében, szinte mindenkit szeretek, és ahogy öregszem, sem javul ez semmit. És azt is felfogtam, hogy a láthatóság ellen semmilyen tiltakoznivaló nincs, így működik a világunk, ezek a játékszabályok, így kell játszanunk.

Tegyük.

Egyébként írtam erről anno (és tudod kivel találkoztam előtte, aki szintén írt erről hat könyvet? Na? Hát pedig nem mondom el.). Ha még mindig vitatkozol a láthatóság jelentőségével, fusd át, és utána halljuk az érveid.

Csak el ne mondd közben, kivel teáztál.