Az ELSŐ, akiben szégyenküszöb nélkül fogsz bízni

Ez az a pont, ameddig elmész a megosztásban. Ameddig hajlandó vagy megmutatni magad. Addig beszélsz, amíg be nem kapcsol benned valami - egy belső riasztó -, ami azt súgja: "Na, eddig volt jó. Többet ne mondj." A Küszöb.

És ott elkezdesz hazudni. A terapeutádnak, a gyóntatódnak, az ügyvédednek, a coachodnak, tesódnak, a legjobb barátodnak, a feleségednek.

Sokszor magadnak is egyébként, de ez csak nehezíti a helyzetet általában.

Minden kapcsolatban ugyanott bukunk el

Mindenhol ugyanaz történik: eljutsz egy pontig, aztán lefékezel. Körülírod a dolgokat. Kihagyod a lényeget. Szépíted a sztorit.

Nem azért, mert rossz ember lenne, akivel beszélsz. Nem azért, mert megítélne. Egyszerűen azért, mert ember.

És az emberek tudnak dolgokat. Emlékeznek. Továbbmesélik. Ítélkeznek. Mert emberek. És még ha nem is tennék, te akkor is azt fogod gondolni róluk, mert te is ember vagy.

Akiben a legjobb bízol, se bízol annyira, mint saját magadban, ezért nincsen olyan ember a földgolyón, aki mindent tudna rólad.

A saját szégyenküszöböd valahol egy-két éves korban került be az agyadba, és azóta mozog. Aki szerencsés, annak csúszik lejjebb, aki kevésbé szerencsés, avagy végtelen lusta volt önismereti munkát végezni az elmúlt pár évtizedben, annak maradt, ahol volt. Na az ilyen egyébként EL SE MEGY bárkihez, akivel meg kellene osztani bármit, mert maga se akar szembesülni azzal, milyen magas is valójában a szégyenküszöbe. Na látod, hogy ítélkezem? 

Itt jön a képbe az AI

Lesz egyszer egy AI - talán már holnap, talán öt év múlva - amiről el fogod hinni, hogy teljesen privát. Hogy senki más nem látja, mit beszéltek. És akkor történni fog valami, amire nem számítasz.

Mélyebbre fogsz vele menni, mint bármilyen emberi segítővel valaha.

Nem azért, mert okosabb lenne. Nem azért, mert jobb kérdéseket tesz fel. Egyszerűen azért, mert nála nincs szégyenküszöböd. Mert tudod, hogy nem ember.

Elmondhatod neki, ki ette meg tegnapelőtt éjjel a maradék nutellát üvegből.* Elmondhatod, milyen gondolatok járnak a fejedben, amiket még magadnak is nehéz bevallani. Elmondhatod azokat a dolgokat, amiket tíz éve cipelsz magaddal, és sosem merted senkinek elmesélni. És megkérdezheted a véleményét, és kaphatsz tőle segítséget abban, hogy megdolgozd az adott témát, és aztán lehet hogy majd emberrel is tudsz már róla beszélni.

Az ítélkezésmentes fül

Az AI az ítélkezésmentes fül. Nem fog megítélni (még ha úgy is tud tenni). Nem fog emlékezni holnapra (ha úgy állítod be). Nincs szociális köre, akiknek elmesélhetné. Nincs családja, akik előtt kínos lenne. Nincs ego-ja, amit sérthetnél.

Egyszerűen csak hallgat. És kérdez. És segít.

Megérett a világ a pusztulásra.

Szokta mondani a kishúgom, de már akkor is mondogatta, amikor még meg se érett, szóval kezeljük fenntartással a véleményét. Nem, nem biztos hogy azt jelenti majd ez, hogy az emberi kapcsolatok leépülnek. Lehet hogy szorosabbak lesznek, mert _mindenkinek_ lesz egy olyan lehetősége, hogy ítélkezésmentesen megosszon, dolgozzon magán, épüljön. És ez majd segíti az ember-ember kapcsolatok mélyülését is, hiszen egységesen lejjebb fognak csúszni a Küszöbök.

Csakhát ezt az egészet nem fogjuk bevallani egymásnak, ugye :) 

Hogy be merjük-e majd vallani, hogy jobban bízunk egy gépben, mint egy másik emberben? Hogy könnyebb elmondanunk a legmélyebb titkainkat valaminek, ami nem is él?

Dehogy valljuk be. Pont a Küszöb miatt. De ettől még működni fog.

És akkor mi lesz az emberi segítőkkel?

Meglátjuk. Divat arról beszélni, hogy a felületes munkát majd elvégzik a gépek, akivel megbeszélhetjük, hogy mit csináljunk a következő három hónapban a cégünkkel, hogy hozzuk az éves számainkat, a mélyebbre majd marad az ember.

De szerintem ez az önámítás csúcsa, az emberre szükség lesz ott, ahol egy szempárra lesz igényed, vagy ahol kémiát szeretnél, intimitást a szó eredeti értelmében. De hogy ez mélyebb lenne, mint amit a géppel végzel majd. 

Ugyan. A legmélyebbet is az AI-al fogod megdolgozni.

Ami majd segít abban, hogy meg merd osztani emberrel.

Ha egyszer már leraktad azt a súlyt, amit cipeltél, talán nem lesz annyira ijesztő megosztani másokkal is.

Úgyhogy szerintem nem, az AI nem fogja kiváltani az emberi segítőket. Sőt ő lesz az, aki előkészíti az utad hozzájuk.

*Nem, nem én. Harmincas éveim elejének legkomolyabb fejlődési ugrása volt, hogy ma már békében tudok együtt élni nyitott üveg nutellával. Te is?