Az elmúlt egy hónapban négy vagy öt olyan cikk is a szemem elé került, ami azzal foglalkozott, hogyan tartsd megfelelőképpen titokban, hogy állást keresel.
Milyen jelek buktathatnak le, hogy és miből fog rájönni a borzalmasan félelmetes főnököd, hogyan frissíts úgy linkedin profilt, hogy közben a többiek ne lássák, és így tovább.
Hadd kérdezzem már meg, miért?
Miért jó titokban állást keresni?
Ébresztő, mi abban a titok, hogy el fogsz menni? Már azon túl, hogy úgy vagyunk szocializálódva, hogy
titok a fizetésünk
titok, hogy kapunk benzinpénzt, mert a padtárs bajtárs nem kap,
titok, hogy minket fognak előléptetni, mert a többiek nem tudhatják, ki hol üldögél a nagysikerűen félreértelmezett leadership pipeline-on,
és még ki tudja még, mi nem titok.
Ha dolgozom egy cégnél, valamiért ott vagyok. Jobb esetben a HUF-on túl is. Ha el akarok menni, valamiért el akarok menni, de azt a valamit, miért nem próbálom meg először megszerezni ott, ahol vagyok?
Ha előléptetést, azt.
Ha fizetésemelést, azt.
Ha tanfolyamot, új főnököt, új csapatot, új téligumit, azt.
Miért kellene bárki előtt is eltitkolni, hogy állást keresek? Miért kell egyáltalán elkezdeni úgy állást keresni, hogy magát az okot nem próbálom meg megszüntetni?
Vagy, ha megpróbáltam, és kudarcot vallottam, mégis mi a titok?
Nincsenek notórius állásszédelgők. Olyanok viszont vannak, akiknek több eszük van annál, hogy ne éljenek a munkaerőhiány adta lehetőségekkel. Sokan vannak.
Előző posztunkban felvetettük egy inverz visszajelzési rendszer gondolatát. Távol álljon tőlem, hogy megismételjem magam, de a képet azért csatolom kicsiben emlékeztetőnek, többit olvasd el eredetiben, ha lemaradtál.
Ez az a kérdés, amelyre egyetlen helyes válasz létezik, mégse azt szoktuk felelni. Mert a válasz nem a jobb fizetés, nem a nagyobb autó, nem a jobb pozíció, de mégcsak nem is a több szögben állítható monitor. Hanem az, hogy:
Minden interjúzónak az első tanács, amivel szolgálni szoktunk (nem mi, coachok, hanem mi, emberek), hogy járjon utána a cégnek, ahova interjúzni szeretne. Kérdezze meg az ismerőseit, akik most, vagy valaha ott dolgoztak és csak akkor menjen oda, ha elégedett azokkal az információkkal, amiket hall.