És mint minden ilyen harcnál, a döntések a kicsit fájnál kezdődnek és a nagyon fájnál folytatódnak. Meghoznak egy gyors és rossz döntést, ami kicsit fáj, értsd olcsó, hogy aztán legyen ami nagyon fájjon később. Klasszikus.
Vegyünk egy tetszőleges céget - mondjuk a tiedet, és tételezzük fel, hogy még nem építettél magatoknak rendes munkáltatói márkát (vagy nem hagytad, hogy jó irányba épüljön, igaz, emlékszel még, nincs ezen ám sok mindent építeni), fizetést se nagyon tudsz/akarsz adni, ergo nem találsz embert. Ha valaki nem talál embert, az egyszer azt jelenti, hogy
a) nincs elég embere
b) a HR megszakad, annyit dolgozik.
Végre csinálnak valamit, gondolod először (hibásan!), mikor a HR vezetőd odajön a füledet rágni, hogy belepusztulnak, annyit interjúztatnak. Aztán mikor másodszor jön, harmadszor jön, már kezd idegesíteni.
Aztán jönnek a többiek és mit mondanak: a HR nem talál embert, ne tudd meg, kiket küldtek hozzánk interjúra.
Másnap mi történik? Megint jön a HR igazgató, megint ugyanazt hajtogatja, érti, hogy nem volt létszámba tervezve, de megszakadnak, nem tudnak ennyi embert felvenni ennyien. Aztán jön a kereskedelmi igazgató és panaszkodik, hogy nem talál értékesítőt, jön a pénzügyi igazgató, hogy nem talál kontrollert, jön a gyárigazgató, hogy nem tud betenni extra műszakot az ünnepekre. És a bölcsek tanácsa szerint egyértelműen a HR a hibás, nem küldenek elég jelöltet.
És egyszercsak leesik, hogy ügyvezetői pályafutásod óta ez az első kérdés, amiben a sales igazgatód egyetértett a gyárigazgatóval és a pénzügyessel.
Úgyhogy?
Úgyhogy visszamész a HR-hez, beadod a derekad és felveszel még két recruitert (mondanám, hogy toborzót, hogy magyarul beszéljek, de a kutya nem használja ezt szót :(). Jó lesz a junior is, az olcsó, bruttó 350 darabja, bolondnak is megéri, vita lezárva.
Tudod mit csináltál most? Kidobtál 1 milliót (te biztos fejből tudod pontosan mennyit) az ablakon havonta. Ebből egy osztály fizetésemelését megoldhattad volna. És mit értél el vele? Mit?
Hát ez az. Azt nem tudod.
Ráadásul utólag már ki nem szeded őket a létszámból, ki sem merem számolni, hogy 2018-ra summa mibe fog ez kerülni.
Megnézted valaha, hogy dolgoznak? Mi történik pontosan egy kiválasztási folyamatban a cégednél? Átvilágítattad valakivel legalább belülről, hogy mi folyik ott napközben? Nem, hát persze, hogy nem. Hiszen a HR magában nem tudja megcsinálni, nincs rá kapacitása, mert éjjel-nappal interjúzik. Külsőst nem fogsz kifizetni, a tanácsadókat meg amúgyis a hátad közepére se kívánod, mi marad? A juniorok, igen.
Tudom, hogy nálad nem így van, de hadd mondjak pár példát, 2017, Magyarország.
1.
Recruiter1 kinyomtatja a cv-ket. Egyesével megnézi, sorba rendezi. A csinosakat felcímkézi, átteszi Recruiter2 asztalára.
Recruiter2 végigolvassa, a leesett post-iteket a markában tartva megkérdezi Recruiter1-et, most kié is volt a rózsaszín és kié a zöld?
Recruiter1 nem emlékszik. Megint végigolvassák.
A felcetlizett, kinyomtatott papírokat átviszik mindketten (!) a szakmai vezetőhöz. Ő átnézi őket. Nem jól cetlizték, nem boldog. Átcetlizi.
Visszamennek. Felhívják a frissen átcetlizett jelölteket. Senki sem tudja mennyit beszélnek velük. Leteszik. Megbeszélik, hogy kik azok, akik eljönnek interjúzni. Visszamennek a szakmai vezetőhöz. Ketten...
És nem folytatom, mert már érted nagyon is, miről beszélek.
2.
Recruiter1 táblázatba rakja a cv-ket. Beirogatja a neveket, linkeket. Kiszínezi őket. Szakmai Vezető kinyitja, átszínezi, belenéz, visszaküldi.
Recruiter1 felhivogatja őket. Senki nem tudja mennyit beszél velük. Van kettő szimpatikus, de túl sokat kérnek. Nem baj, nézzük meg őket. Recruiter1 elhívja az elsőt interjúra. Szakmai Vezető még nem jön el, majd a következőre. Beszélgetnek, interjúznak, mennyit kér akkor. Még mindig sokat. Ó ne már.
Mindegy, azért nézze meg a szakmai vezető is, mert tényleg jó. Még egy interjú, Recruiter 1, a HR Vezető és a Szakmai Vezető meghallgatja. Hát ez igen, ez tényleg jó. Még mindig sokat kér. Ó ne már.
Tudunk ennyit fizetni? Igen, talán, de akkor előtte nézzük meg a másikat. Recruiter1 visszamegy és elkezdi hívni a többit. Ugye nem kell befejeznem a történetet, magadtól is rájössz, hogy Sokat Kér, De Legalább Ért Valamihez Jelöltünk az interjúk végét már rég nem várta meg, elment máshova. Ó ne már.
Félreértés ne essék, szó sincs arról, hogy a felvételi folyamatok bármivel rosszabbak lennének általában egy cégnél, mint bármelyik másik egység bármelyik másik folyamata. És arról sincs szó, hogy a HR igazgató rosszul teszi, ha headcountért dörömböl az ajtódon. Okosan teszi. Megtanulta, hogy könnyebben adsz embert, mint raksz rendet. Mert olcsóbb. Rövidtávon, nyilván.
Abszolút semmi gond nincs a recruitmenttel, ahogy a HR-eddel sem. Csakhogy hajlamosak vagyunk mégis erre az egyetlen pontra tekinteni úgy, mint egy mentsvárra. Vagy bűnbakra, nézőpont kérdése.
Pedig nem az. És attól, hogy 4 recruitered lesz 2 helyett, nem lesz kétszer annyi jelentkeződ. És nem lesz kétszer gyorsabban felvett embered. Még akkor se, ha egyesével járnak a recruitereid. :)
És nem, nem minden cég ilyen, rengeteg gyönyörűen leszabályozott, letisztázott, hatékony recruitment folyamattal találkozunk.
De sokkal kevesebbel, mint ahányan a nem hatékony, nem letisztázott, nem kisimított folyamataikat próbálják több emberrel végrehajtatni. Csak és kizárólag azért, mert azt gondolják, hogy majd ettől fog megoldódni a munkaerőhiány. Nem fog. A rendberakott folyamataidtól annál inkább. De te mégis a recruitereket vadászod, ahelyett, hogy a mélyére néznél a kérdésnek.
Szegény Taylor meg 102 éve forog a sírjában.
HA RECRUITERT KERESEL, VIEL GLÜCK! HA RENDET AKARSZ RAKNI, TUDOD HOL TALÁLSZ MINKET.
A cikk másodközlése csak előzetes, írásbeli engedéllyel lehetséges, ha tetszik, oszd meg simán facebookon. Idézhető maximum egy bekezdés - kattintható forrásmegjelöléssel. Köszönjük.
képek: https://s3.amazonaws.com, http://www.dvorak.org, http://www.contabilidade-financeira.com