A TED márkaereje megdöbbentő, ez biztos. Ez megkönnyítette, ugyanakkor jelentősen meg is nehezítette a dolgunkat. Hiszen könnyebb a kommunikáció, már a névről tudni fogják a résztvevők, hogy körülbelül mire számíthatnak.
Másrészt viszont egy TED-en senki, értsd SENKI nem tudja, hogy valójában mire számíthat.
Mert nincs semmi és senki, aki garantálni tudja neked, hogy ott és akkor létrejön az a bizonyos hangulat, az a bizonyos libabőr, amiért csinálod.
Bite Barus nyáron hívott fel, hogy ezt fundálták ki Szabados Andival, lenne-e kedvem beszállni, akkor még csak a nevünk volt meg, TEDxLibertyBridgeWomen. Persze nem kérdés. Szabó Vikivel, aki nemcsak a saját, hanem az esemény nevét is adta az eseményhez:) és Tóth Mary-vel öten alkottuk az ötösfogatot, az alapítógárdát, akik köré aztán még rengetegen felsorakoztak. Ráadásul mindezt önkéntesen, hiszen a TED egy nonprofit rendezvény, az összes bevételedet visszaforgatod magába az eseménybe, ahogy ezt tettük mi is.
Azt tudtuk, hogy olyan nőket szeretnénk a színpadon látni, akik mindannyiunknak példaképül szolgálhatnak, mindannyian ötleteltünk a neveken, témákon, majd Andi és Barus koordinálása mentén összeállt a program.
Az előadókat profi coach-ok készítették fel, az alapítótagokon túl a felkészítésekben Nagy Judit és Németh Zoli is mellénk állt. A 12 perces előadások szépen lassan álltak össze, formálódtak. Közben a ConceptFlow segítségével Szabó Vikivel elkezdtünk dolgozni a tegnapon, magán a rendezvényen. Oláh Evelin Orsi segített a social media kommunikációban, Németh Flóra a sajtókapcsolatok kiépítésében. Tóth Mary összefogta az önkéntes segítőinket, akiknek köszönhetően ez a tegnapi nap, olyan lett, amilyennek megálmodtuk.
A TED márkaerejének köszönhetően szponzorként mellénk állt a MorganStanley, a Richter, a Procter & Gamble, az Oroszlános Borvendéglő, a Márton Birtok, az Accenture, a Butlers, a Móra Kiadó.
Három hónap és eszméletlen mennyiségű egyeztetés, szervezés, alakítás eredményeképpen aztán eljött a tegnap.
Színhelyünk a Hatszín Teátrum volt, Gálvölgyi Dorkáék színháza a Jókai utcában. Az a színház, akik úgy fogadtak minket, mintha mi is minden este velük játszanánk.
November 2-án kora délután kezdődött a rendezvényünk, de az egyensálas önkénteseink - Vízaknai Erzsébet, Pottok Judit, Gallen Rita, Bús Borbála, Lakner Szilvia, Kéri Barbara, Imre Kornélia, Köles Mihály, Magdu Anita, Kozma Tímea, Földes Kata, Toro Niki, Zenisek Andrea, Csatári Alexandra, Szabó Katalin - már reggel 8h-kor hajtogatták a papírokat és ragasztották a székek aljára, hogy Pásztor Anna éneklése majd olyan lehessen a végén, amilyennek lennie kell. Szabadságon, önkéntesen. Köles Misinek, fotósunknak hála a munka minden egyes fázisa megörökítésre került.
Helyükre kerültek a résztvevőknek szánt ajándékzsákok (hány oldalon nyomjuk, szövet vagy latex, kell hozzá dupla nyomóforma?:) ), amelyekre Soós Andi rajzolt nekünk olyan Szabadság-hídat, amilyet szerettünk volna. Hogy legyen saját hídunk is. A zsákokban az ajándékok mellett már ott lapult a programfüzet, amelyet Vadon Zsolt tervezett meg még szebbre, mint reméltük.
Az előtérben a Mártogatós építgette a ládáit az állófogadáshoz, az Oroszlános Tállya borokat készített az orchideák mellé, közben az öltözőkben az érkezett előadókat és az alapítókat sminkelte Noszvai Anna és Friedrich Fanni. Ekkor még nem tudtuk egyértelműen eldönteni, az előadók, vagy mi vagyunk idegesebbek.
8-14h-ig lépésről lépésre, fokozódó feszültség és tempó mellett szépen összeállt minden kis mozaikkocka. Befutott Laci, az IT-sunk, felkerültek a színpadra a monitorok, bekerült a tolmácskabin, helyére került a Painturcity festőállványa, hogy a szünetben se unatkozzunk. Befutott a Chez Dodo 180 darab macaronja, amit a megálmodó Szalai Dóri beszéde után úgy kapkodtak el a résztvevők, hogy mire mi leértünk a backstage-ből, már csak az egységesen üdvözült "mmm" hangokat hallgathattuk :).
20 perccel a tervezett 14:07-es kezdés előttre (mert a színházi 7 perc intézménye a színháznak márpedig jár!:) ) minden készen állt, és kinyithattuk a kapukat.
A következő 7 óra nekünk úgy telt el, mintha még az is a 7 perc része lenne. Szabados Andi és Bite Barbara voltak a házigazdák, ők léptek először színpadra, majd Soós Andi gyönyörű, erre az alkalomra készített videója után rögtön hallottunk egy zseniálisan felépített 3 percest Kupa Julcsi, slammertől, majd érkezett is a tervek szerint az első előadónk, Füzesséry Anikó. Anikó volt az, aki rögtön a nyitásnál megteremtette azt a légkört, amelyet elképzeltünk november 2-án. Végtelen csend, izgalom és eszméletlen figyelem övezte minden szavát, amelyet az első vastaps követett.
Anikó után új utakra eveztünk és dr. Kóspál Ágnestől tudhattuk meg, mit is csinál egy csillagász. Ágnes szavait elképesztő képek festették alá, képek arról a munkáról, amelyet ő végez Hawaii-tól Chile-ig. Tanár, tudós, majd dúla következett a sorban, az a Békés Emőke, aki nevetőkönnyeket csalt a nézők szemébe, mikor elképzeltük, hogy masszírozta szülés levezetés közben a doktornő hátát, az anya helyett. Marozsán Erika gitárral kísért csodálatos éneke, majd szavai zárták a szekciót.
A kávé után jött az amerikai közvetítés, amely minden TEDxWomen rendezvénynek egyformán kötelező része a világ összes városában, ahol megrendezésre kerül. A szekció nagyszerű kinti előadóit szinkrontolmácsok fordították, majd a közvetítést megint egy élő adással zártuk.
Azt gondoltuk, a szünet előtti tökéletes zárás lesz Szalai Dóri előadása - és nem tévedtünk. A lány, aki úgy tud beszélni a macaronokról, ahogy senki, de a bizonyítékok, hogy nem csak beszélni tud róla, már ott sorakoztak az ajtók mögött, hogy a szünetet azzal tudjuk kezdeni.
Eszméletlen volt mind Dóri - akit rögtön az előadása után lekapcsolt Szűcs Gergely egy gyors facebook live-re - mind a macaronjai, amiért most már én is el fogok zarándokolni a Sas utcába, hogy megkóstoljak egyet élőben is.
Az utolsó szekciót Csángó Dani kezdte. Róla megint csak szuperlatívuszokban. Nem azért, mert férfi, de talán azért is. Nem csak emberként, előadóként is olyat tud, amit kevesek. Olyan természetesen van jelen a színpadon, hogy őt hallgatva nincs tér, nincs idő. Vágni lehetett a csendet.
Szavait olyan vastaps kísérte, mint talán senkiét idáig, de nyilván egyetlen férfi előadóként a 90%-ban női közönség előtt ez nem is volt kérdés :).
Dani után felugrott Kupa Julcsi a színpadra a második 3 percesével, ami talán még nagyobb sikert aratott, mint az előző #szépvoltJulcsi, majd jött Horváth Dorka, a BOOKR Kids vezetője,megálmodója, akit az először akadozó microportja sem zökkentett ki profizmusából, és aki olyan lenyűgöző természetességgel mesélte el a színpadon, hogy amit ők megálmodtak, az jövőre az oktatás része lesz, mintha ez tényleg bárkivel megeshetne.
Dorkát Hitka Viki követte, aki a saját történetével, elképesztően érzékletesen festette le, hogyan lehet és kell az elvárásoktól elszakadnunk, a saját köveinket megismernünk, körbejárnunk, elfogadnunk. Mert így vagyunk jók.
És így jó Pásztor Anna is, az utolsó előadónk, aki filmje, zenéi, eszméletlen népszerűsége, sikerei után is azt mondta, miről másról mesélhetne, mint az ő pásztorannaságáról, hiszen ő csak ehhez ért. De szerencsére ahhoz nagyon, amit rögtön a tökéletes beszéde után öccsével, Samuval be is mutatott.
Amihez feljöttünk mind a színpadra, akik azért dolgoztunk már hónapok óta, hogy ez az nap így megtörténhessen velünk. Itt kerültek elő a papírok, a Márti dalának szövegeivel, amire tartom, hogy sokunknak nincs semmi szüksége, hiszen tudjuk fejből. Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni, még az unokáknak...
Jövőre ugyanitt, Veletek!
képek: Köles Mihály