Elhiszem. Nem érdekel.
Zsófin lehet, hogy nem lehet segíteni. Majd borász lesz. De ha te már egyszer összeszedted a bátorságodat, akaraterődet, és pénzt, időt nem sajnálva coachot fogadtál magadnak, hát tedd már meg azt a szívességet, hogy magaddal foglalkozol.
Mert erről szól a coaching. Nem Zsófi hülyeségeiről, hanem arról, hogy TE, MOST és HOLNAP mit tudsz tenni, hogy a saját gondjaidat megoldjad. Egyedül, Zsófi ellenére, Zsófival, akárhogy.
Arról, hogy miért kötsz ki mindig Zsófik mellett és miért hasonlít ilyen kegyetlenül Zsófi apádra, na arról nem. Az nem a mi asztalunk.
Szóval mit is mondott Roosevelt?
Ha fenékbe rúghatnád azt az embert, aki a legtöbb problémádért felelős, egy hónapig nem tudnál leülni.
Nem kell fenékbe rúgnod azt az embert. De leülni sem ülnék le a helyedben, az egész biztos. Mert ülve panaszkodni Zsófiról, ez sok irányba nem vezet. Ráadásul a feleséged/férjed/csajod/pasid is halálra idegesíted vele.
Úgyhogy a Garnier-nek igaza van. Törődj magaddal.