Az Y generációs munkavállaló szükségletei
Blogunk 150. bejegyzéséhez érkeztünk. Sokat töprengtem rajta, mi lenne a legmegfelelőbb jubileum, és mi másra is jutottam volna, mint egy ábrára.
person Nagy-Józsa Dorottya PCC today 2017-07-21Érintettük már a témát párszor, többet közt taglalva, hogy miért kár kárhoztatni a jelenség miatt bárkit - a saját szervezetedet leszámítva. A job-hopping - és nem, nem fogom lefordítani magyarra, mindjárt elmondom miért - jelensége viszont nem káros. Sem a munkavállalónak, sem a szervezetnek. Magában nem. Mert van olyan pozíció, még olyan osztály, még olyan részleg is, ahol mindenkinek jobb, ha gyorsan cserélődnek az emberek. Na pont ezek azok egyébként, amiért a leghangosabban szoktak sírni-ríni, hogy a robotok majd mit fognak csinálni a munkájukkal. Bár már itt lennének.
Szóval nem a jelenséggel van baj, hiszen ez természetes velejárója a munkaerőhiánynak. A baj azzal van, hogy még mindig egyetlen kategória létezik a fejekben: a job-hopper. Magyarul néha állásszédelgőnek szokták fordítani.
Csakhogy.
Lehet, hogy minden állásszédelgő job-hopper, de nem minden job-hopper állásszédelgő.
(Tudod, rovar-bogár-stb. akik ismernek, értik, miért nem szeretnék nyilvánosan részletekbe bocsátkozni állatokkal kapcsolatban... :) )
Hibát követsz el, ha meg sem akarod hallgatni a jelöltet, mert már az önéletrajzából látod, hogy 12 munkahelye volt 3 év alatt. Job-hopperekkel pedig nem foglalkozol. Mert veszélyesek, mert kiszámíthatatlanok, mert drágák. Amiben még igazad is lehet.
Viszont az alapján, hogy valakinek hány munkahelye volt, még nem szabadna elítélned. Mert lehet, hogy nem szédelgett. Ha nem akarsz felvenni valakit, aki hat hónapig raktárvezető volt, aztán kilencig pénzügyi asszisztens, háromig futár, téve mindezt hat országban, elérve 10 év alatt SEMMIT - talán félhetsz tőle. Mert igen, tényleg van rá esély (de biztosra nem tudhatod az indokait, amíg nem kérdezted meg), hogy meggondolatlan, hogy csapongó, hogy nem lesz lojális, hogy fogalma sincs mit akar se magától, se az életétől, se tőled. Talán ő tényleg olyan veszélyes, mint amennyire félsz tőle. Nem biztos, de lehet.
Viszont ha vennéd a fáradtságot és megkeresnéd a logikát abban, ahogy ő ugrál állásról állásra, akkor lehet, hogy már nem is kellene tőle annyira tartanod. Mert könnyen lehet, hogy ha jobban megnézed, szó sincs itt szédelgésről. Attól, hogy nem érted mi a stratégiája, nem kellene feltételezned róla, hogy nincs is.
Nem szédeleg, hanem halad. Oldalra, oldalra, feljebb, feljebb, oldalra, oldalra, feljebb. Lejjebb nem - vagy csak azért, mert pontosan tudja, hogy átmeneti hátralépés is gyorsabban közelebb viheti a céljához. Menetel valahova, ahova el szeretne jutni. Csak nem találta meg A Céget, ahol ezt megteheti. Van ilyen a piacon hidd el. Nem is kevés, egész sok. Rengeteg.
Fiatal, ráadásul Y generációs, vesztenivalója semmi, esze annál több. Szakmája jó, nyelveket beszél, tehát kapós. Elmegy valahova, megnézi, kitanulja, amit tud, nem lát perspektívát, tovább áll. De nem meggondolatlanul, hanem arra, amerre ő akar menni. Miért lenne ez szédelgés? Halad szépen sorban, állásról állásra, szektorról szektorra. Nincs vele teljesítményprobléma, nincs vele gond. Csak még senkinek nem sikerült megtartani.
Mert csak magához lojális.
Emiatt kell tőle félni? Dehogy kell. Nem szédelgő ő. Csak job-aware. Nyitott, tudatos, magabiztos. Nem fél a váltástól. Könnyű neki. Persze.
Csak mint neked. Legyél neki te A Cég, és meg fogod tudni tartani.
Szóval van job-hopper, van job-aware, és mi van még? A hét második felében megtudhatod. Addig gyere facebookra, hogy le ne maradj róla.
kép: http://adage.com, https://www.linkedin.com/