A lapos szervezeti kultúra jópár éve porondon van, mint követendő vállalati forma. Kevesebb bürokrácia, konfliktus, kreatív, alkotó közeg, egyszerűbb és gyorsabb kommunikáció. Multikatonaként extrém vonzó jellemzők ezek - első hallásra. És másodikra?
Ráadásul a lapos szervezetek általában jóval több energiát fektetnek a béren kívüli juttatások feltornázására. Ingyen reggeli, ingyen ebéd, ingyen kávé, ingyen pingpong-asztal, ingyen műfű, ahol leheverhetsz munka közben. És utána? Hány nap alatt töri fel a műfű a hátadat?
SAP-bevezetés időszakában heteket töltöttünk egy bolgár luxusszálloda vendégeként. Korlátlan hitelkártyával. Amit nem úgy kell érteni, hogy ha elfogyott, újratöltik vagy ha túl sok mindent eszel vagy iszol egy nap, akkor majd megkérdezik az elszámolás után, hogy ezt mégis hogy képzelted. A korlátlant úgy kell elképzelni, hogy korlátlan.
Ez a "Minden másra ott a Mastercard"-elv kevesebb, mint egy hétig működött.
Nemcsak én tapasztaltam ezt így, hanem mindenki más is, alattam, felettem, mellettem. Hétfőn a luxusétteremben étkeztünk a tetőn, kedden a töröknél, szerdán az olasznál, csütörtökön annyit ettünk uzsonnára a cukrászdában, hogy nem bírtunk vacsorázni. Pénteken visszamentünk az olaszhoz. Szombaton ettünk egy hamburgert a lobbiban. Vasárnap egy sósmogyorót és egy redbullt a minibárból.
És a következő hétfőn? Az esetek 99%-ban az első emeletig sem mentünk fel, hogy eljussunk egy étterembe, ahol zseniálisan főztek. Mert nem érdekelt senkit, hogy ingyen van. Fontosabb szempont volt, hogy nyitva maradhasson a laptop az asztalon, jó lesz az a hamburger a lobbiban.
Ahhoz, hogy lapos szervezetként magadhoz vonzz egy munkavállalót nem kell sok. Felmutatod neki az ingyen müzlit, megkecsegteted, hogy lesz, persze főnöke, de azért az sem olyan lesz, mint most. Nincsenek direkt utasítások, nincs dresscode, nincs munkaidő, csak munka van. Emberünk boldog, azonnal csatlakozik.
Dolgozik, imádja, kipróbálja az összes kreatív tárgyalótermet, végigissza az összes csapoltsört a környékbeli kocsmákban, kockásra üli a farmerjét a műfüvön. És utána?
Miért fog dolgozni, mi fogja őt hajtani? A feladat? Ez elég magában? A tudat, hogy máshol még rosszabb lenne? Ha ezt bárki el tudná hinni, senki nem nősülne másodszor.
De akkor mi? Amíg 5 fős a szervezet, még egész jó a helyzet, hiszen az egyetlen vezetőpozíció legalább közel van. De mi van egy 500 fős lapos szervezetnél? Hol van az a méret, ami felett nem működik tovább egy lapos hierarchia? Egyáltalán baj, hogy ha egy ponton túl nem tudod motiválni a munkaerődet? Gond, ha magas a rotáció? Drága nyilván, de elég drága, hogy megérje változtatni és megpróbálni csökkenteni?
Vagy egy lapos szervezet saját evolúciós folyamatai kivetik magukból az erre alkalmatlanokat és azok maradnak benn, akiknek ez a szervezeti forma lételemük a munkához? Ekkor honnan fogjuk tudni, hogy az evolúció tényleg működött és a gyengék hullottak ki?
Vélemény?
Ha ez a téma nálatok is élő
Generációváltás
Családi cégek és vezetői utódlás: hogy az átadás ne a cég rovására menjen.
Pénteken tartottam egy előadást a második JobXperience konferencián a MÜPA-ban. „A generációs különbségek legnagyobb kihívásai és válaszai” címet kaptam, megosztva Steigervald Krisztián generáció kutatóval. Azon gondolkoztam, hogy mit mondjak a generációs kihívásokról egy generáció kutató után, ráadásul egy rövid 10 perces előadásban.
A héten részt vettem a Jobexperience konferencián. A rendező PPH Média – az Üzlet és Pszichológia, és a Kreatív magazin kiadója – kiváló előadói névsort állítottak össze, csupa aktuális témával. Az első meglepetés az volt, hogy a két nap alatt nem volt egyetlen gyenge előadás sem. Az a halálom, amikor kommunikációs témában bénán felépített, előadott és illusztrált előadásokat kell hallgatnom, pénzért. Volt bennem félsz. Szerencsére Jobexperience-n, aki elénk állt, az tudta, hogy mit és hogyan szeretne elmondani. Tehát az előadások minősége és a konferencia szervezettsége (program, időgazdálkodás, catering, helyszín, technika stb.) ötös.
Na jó, most azzal kéne kezdeni, hogy egy BB korosztályt képviselő, kopaszodó vezető vagyok, de lelkileg megragadtam a 35-40 éves korban, miközben gyűjtögettem az élettapasztalatokat, amiből már 57 év van.
Y generációs coaching ügyfeleink gyakran fordulnak hozzánk olyan témával, mely vállalkozás-indítással kapcsolatos. Multis környezetben megfásult fiatalok százai dédelgetnek vállalkozói álmokat és áhítoznak az ezzel kapcsolatos vélt vagy valós szabadságra. Az ambiciózus fiatal vállalkozók körében megfigyeltünk visszatérő hibákat, melyek aláaknázhatják a sikert. Ezeket gyűjtöttük most össze.