Van rákleves, rákragu, ráksaláta, rák sültkrumplival...

Megvan a jelenet, ugye? Ha nincs, ne olvasgassál blogokat, mars újranézni a Forrest Gumpot. :) Ahogy frissítjük az idei tréningkatalógusokat, fabrikáljuk a tendereket, minden év ezen szakában újra és újra ez pörög le a fejemben. Az, hogy céges tréningeket is használó szervezetfejlesztőként ezt csináljuk, nem meglepetés, hiszen ez az igény. Van ahova tízfajta tréninget kell beszállítani, valahova ötvenet. 

De vajon kinek jó ez.

Na, azt nem tudjuk. Vajon miért ment ebbe az irányba a piac? És mikor? Megboldogult multis vezető koromban kaptunk egy telefonkönyvre hajazó katalógust, ahonnan ki tudtuk választani, hogy melyik emberünket melyik tréningre akarjuk küldeni, aztán ha volt rá költségkeret megkapta, ha nem, nem. Dehogy ezekben a telefonkönyvekben miért lett rákburger, ráksaláta, rákvagdalthús, rák kreol módra - na azt nem tudom. Hogy miért van még mindig ott - azt végképp nem.

Ha én ma egy naaagy multi vezetője lennék, egész biztos nem akarnék mindent rásózni az embereimre. Nem azért, mert adom Churchill két fő felett a demokrácia működésképtelen elvét (#jadeazértis), hanem azért, mert nagyon-nagyon-nagyon régen tudjuk, hogy a választás szabadsága egy pont felett nem teszi boldoggá a választót. Arról nem beszélve, hogy a cég fejeként engem sem tesz boldoggá, ha olyat választ, amit nem akarok finanszírozni, ugye. Mert nem egyezik a céljaimmal. 

Ahogy egy kocsma is attól volt jó '92-ben (belém ne köss, Sári, tudom, hogy nem így kell már írni, de az olvasóink velünk idősek!!), hogy huszonhat fajta Cordon Bleu volt benne G-vel, ma meg már igencsak meglepődsz egy rendes helyen, ha van második oldal is az étlapon.

És igen, jobb lesz tőle neked, hogy egy oldalról választhatsz. Ha az az oldal úgy van összerakva, ahogy te szereted. 

Ha ezt az elvet a vendéglátásig már tíz éve sikerült eljuttatni a viselkedéstudománynak, akkor a HR területére vajon miért képtelen betörni?

Miért nem lehet azt mondani, hogy idén három dolgot akarok elérni a cégemmel, ehhez szükség van 5 készségre-képességre - hívd és definiáld ahogy szeretnéd, amiből én idén erre a 3-ra fogok fókuszálni, ezt adom neked 2 szinten, te döntsd el, ítéld meg, töltsd ki, mérd fel magad, hogy melyik szinten akarod elvégezni, foglalkozz ezzel az eggyel rendesen, azt jóccakát. Jövőre meg majd visszamérem, hogy elértem-e valamit, és ha nem, de még mindig ugyanarra viszem a hajót, akkor mész megint, vagy mész a következő szintre, vagy coaching helyett kapsz tréninget, vagy tréning helyett csoportos coachingot, vagy blended learninget vagy könyvet vagy nem mész sehova. De nem tanulsz random dolgokat, random választékból, ahova szintén '92 óta gyűjtöm a kínálatot. Se G-vel, se C-vel.

Mert nem lesz tőle jobb. Attól végképp nem, hogy ennyiből kell választanod. 

Igen, le van egyszerűsítve, igen, sarkos, igen, de mi lesz a személyre szabottsággal, meg az egyedi igényekkel, meg satöbbi. Mind értem, mind adom. De tartom, hogy ezt eszközszinten érdemes végiggondolni, és mélyíteni, szélesíteni a palettát. Nem legfelül. Papíron mindenki adja, hogy egy dolgot elsajátítani rendesen - vagy elsajátíttatni rendesen, több értelme van, mint ötvenhat dologba belekóstoltatni, mégis mindenütt évről évre marad a kínáljunk negyven fajta tréninget, aztán majd eldönti elv lesz a vége a történetnek.

Ráadásul úgy, hogy aztán hallgathatod is az embereidtől, hogy inkább választott volna fokhagymás fűszervajjal töltöttet a gombás-kéksajtos helyett.

Mindezt a te pénzedből.

Adjál neki hat fajtát, de az mind legyen tényleg iszonyú jó, nekik való és hajlítsa arra a fejeket, a kultúrát, az együttműködési képességet és a saját további tanulási hajlandóságokat, amerre te szeretnéd, hogy menjetek. És akkor te sem panaszkodsz utána, hogy itt mindenki fafejű, meg ők se, hogy nálad nem tanulnak semmit.

Win-win.