Csak gombás van.

Falon hosszú étlap, ötünk kezében kihajtogatós kartonok. Pizzák, pizzák, pizzák. Olyan választékban, ahogy azt csak egy '90-es évekbeli igazi olasz-lengyel pizzériában el lehet képzelni. Mire a három gyerekes család minden tagja megszülte, hogy pontosan mit szeretne, ki felezne kivel és ki szeret mit rá, lehet-e alulra rakni a sajtot és felülre a nem csípős szalámit, vagy csak fordítva, és vajon mit lehet levenni, az öreg is megjelent, hogy felvegye a rendelést. 

Körben, egyenként, az összes angol- és némettudásunkat összeszedve felsoroltuk, hogy ki-mit szeretne. Egy hat, egy nyolc és egy tizenkétéves gyerekkel el lehet képzelni ez pontosan meddig tarthatott. Végighallgatta, bólogatott, hümmögött mindegyiknél. Majd amikor az ötödik pizza-tervünket is kivégeztük, annyit mondott, félig hátranézve a sütőjére. 

Csak gombás van.

Úgyhogy kértünk öt gombás pizzát.

Majd maximum leszedjük róla, amit nem szeretünk, például az összes gyerek az összes gombát. Vagy éhen maradunk.

Na, hát pont ez most a helyzet az embereid fejlesztésével, a tréningekkel, a képzésekkel, a csoportos coachingokkal. A konferenciákkal, a meetupokkal, a rendezvényekkel. Lehet rajta filozofálni, hogy vajon ha jövő héten megtartunk még hetvenegy élő fejlesztési napot (egyébként nem, mi már biztos nem, de találsz a piacon ezret, aki szíves örömest), akkor még pont le tudunk-e mindent, amíg még szabad élőben találkozni.

Meg azon is lehet, hogy minimálisan hány fővel tarthatjuk meg a nyílt vezetőképzést, hiszen még csak mondjuk a gyógyszeriparban meg az energiaszektorban már rég tilos keveredni a többivel (azért látszik, hogy hol milyen tempóhoz szokott a safety :) ), az FMCG-k nagyrészénél még javában gondolkodnak, az idén is háromszor áthelyezett központban, a közepeseknek meg március óta sincs kész a protokolljuk, szóval talán nincs veszve semmi. 

Meg azon is lehet, hogy a hónap végére még vajon hogyan fér be egy többszáz fős rendezvény, ami igaz hogy nem tilos, és igaz, hogy a kutya nem akar már rá elmenni, aki tanult valószínűségszámítást, dehát még mindig jobb, mint online. 

Lehet ezeken töprengeni további hat hónapot, csak minek.

Csak gombás van.

Ha vezető vagy, felelős vagy az embereidért, ha szolgáltató vagy, felelős vagy az embereidért ÉS azokért, akiknek szolgáltatsz. Rizikózhatsz most, de amit kockáztatsz, az olyan méretű, ami messze túlmutat azon, hogy lesz egy lemondott konferenciád, tréninged, nyílt képzésed, bármid.

Lehet online fejleszteni. Ezt már biztosan tudjuk. Nem ugyanúgy, nem ugyanannyi fővel, nem ugyanolyan eredménnyel, nem ugyanolyan hosszan és nem ugyanolyan módszertannal. De lehet.

Lehet online konferenciát is szervezni, azt is tudjuk. Nem, nem zoom-on és nem parallel teams szobákban, és nem otthonról ülve, alulról megvilágítva, szakadozó netkapcsolattal. De vannak erre zseniális, jópofa platformok - és hadd ne reklámozzak most egyet sem, járj utána, regisztrálj a külföldi nagykonferenciákra, éld át, tanuld meg. Tanuld meg élvezni.

De annak, hogy ott üljél és várj, amíg talán a bácsika kisüt valami egyebet - na annak semmi értelme. Mint ahogy annak sincs, hogy LE A GOMBÁSSAL!!! plakátokkal masírozz az üres pizzériában várva, hogy mögéd álljanak. 

Nem fognak.

Ez most az az év, amikor vagy megbarátkozol a gombás pizzával, vagy éhen maradsz. C) verzió nincs.

Egyébként meg tudod mit, tud az jó lenni. Nem szabad sokáig sütni, iszonyatos hőfok kell hozzá, nem kell megpakolni minden létező alapanyaggal, és nem árt, ha mindig friss a gomba. De akár szereted, akár nem, most vegyél egy nagy levegőt végre, nézz körbe a konyhádban, és lengyel bácsihoz mérhető rezignáltsággal állj bele a kérdésbe.

Csak gombás van.