Mi is a gond ezzel? Miért baj, ha féltékeny vagyok a másikra akár házasságban, akár a szakmámban? És egyáltalán miért baj, ha világgá kürtölöm?
A házasságon belüliről hadd ne mondjak véleményt, azt tűrje szegény férjed/feleséged, ha nektek ez így jó.
Maradjunk szigorúan üzleti fronton, ahogy eddig.
A gond szerintem kettős.
1. Miért vagy féltékeny?
2. Miért írod ki az ablakba?
Kezdjük az 1)-essel, hátha úgy nem vesztem el a fonalat. Ha szakmai féltékenységet érzel, ennek általában egyetlen egy oka van, nem több. (Nem meglepő módon ugyanaz, mint a házasságban.) Az önbizalomhiány. Csakhogy szakmai fronton ezen már különösen érdemes egy kicsit megállni és magadba nézni.
Mert kire is vagy féltékeny tulajdonképpen? És miért?
Arra, aki ellopta a régóta vágyott pozíciót?
Vagy arra, aki lenyúlta a régóta megszerezni kívánt ügyfelet?
Vagy arra, aki magasabb fizetésemelést kapott, mert hangosabban nyafog, mint te?
Aki ellopta a pozíciót, az az esetek 99%-ban többet tett érte. Vagy okosabban.
Aki lenyúlta az ügyfeledet, arról elhitték, hogy jobb lesz, mint te, avagy szimplán jobb volt a kémia, még avagyabb olcsóbb, más, neki ott és akkor jobb, mint te. Bármiért is.
Aki magasabb fizetésemelést kapott, az magasabbat érdemelt, vagy jobban tudja kommunikálni az igényeit, mint ahogy te tetted.
Igen, és persze mindig van a kivétel, aki erősíti a szabályt. De könyörgöm, ezért féltékenynek lenni? Nem tanulni kellene tőle?
Nem hangosabban sírni tanulni, azt még véletlenül se. De megnézni, hogy ő mit csinál, rácsodálkozni, hogy igen, milyen igaza van, én ebben még gyengébb vagyok, én még ezen dolgozom. Én még megtanulok rendesebben franciául, én még kifejlesztek három új terméket, én még eltüntetem a helyesírási hibákat a promóanyagjaimból.
És ennyi.
Ha féltékeny vagy, akár a karrieredben, akár az üzletedben, lehet, nem értékeled magad eléggé. Nem vagyok pszichológus (van köztünk egyébként aki az is, szóval ha mind a magánéleted, mind a karriered megkeseríted ezzel, akkor szívesen összekötünk vele - de nem coachingra), úgyhogy nem szeretnék foglalkozni az okokkal. Legyen az bármilyen eredetű, mindegy. Térjünk át helyette a 2)-re, hátha még sikerült megtartani a logikai ívet.
Szóval miért is ne írd ki az ablakba mindezeket? Mert az 1), amit én most itt leírtam, nem újdonság. Annyira nem az, hogy mindenki tudja, aki valaha életében érzett már féltékenységet, lapozott fel bármilyen pszichológiai újságot, könyvet.
Leesett?
Nem hiszem, hogy létezik kontraproduktívabb viselkedés az üzletben, mint a szakmai féltékenység kommunikációja. Mintha a homlokodra ragasztanál egy cetlit és ráírnád, hogy nincs elég önbizalmam.
Ha a vezetői szerepet pecázták el az orrod elől, és ennek adsz hangot, a főnökeid fogják olvasni a cetlidet.
Ha a konkurenciát pocskondiázod, és vetélytársat látsz mindenkiben, aki az ezer kilométeres körzetedben bármit is árul, ők fogják olvasni.
És mit látnak majd belőle?
Hogy kevésnek hiszed magad.
Amitől a vezetőd meggyőződik majd róla, hogy jó döntés volt nem téged választani a pozícióra. Amitől a konkurencia az eddigi X önbizalmát, most már X+1-nek fogja érezni. Hiszen hozzád képest megbizonyosodhatnak róla, hogy jobban állnak. És ettől aztán még magabiztosabbak lesznek.
Így ha mindkét pontot megszeged, majd nem elég, hogy szétvet az ideg magától az adott szituációtól, ami kihozta belőled a zöldszemű szörnyet, hanem még a többiek is rátapintanak a gyenge pontodra.
Úgyhogy, ha a szakmai féltékenység csíráját is felfedezni véled, stop, és szigorú önvizsgálat. Aztán pedig húzd ki magad, tapsold meg, és nézd meg mit tanulhatsz tőle, ahelyett, hogy elirigyled. Te is jobban leszel utána.
Soft skill fejlesztés, team és egyéni üzleti coaching itt. Gondolatébresztő cikkek meg facebookon, ahol nagyon szeretnénk már elérni Fonyód lakosainak a számát.
képek: https://supportforstepdads.com, https://relationshipremedy.com