Valószínűleg a facebook Piszkos Fred körmönfontságát is megszégyenítő algoritmusa okán, de az üzenőfalamat ma reggelre elborították a Z generációs kutatás eredményei. Sokan és sokféleképpen nyúlnak a témához, az adatok értelmezése viszont rengeteg kérdést felvet. Az IFL például ezt írja:
Írtunk már pártíz posztot arról, hogy milyen felesleges ezt a generációs lufit akkorára fújni, mint amekkora nem, mert aztán hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy nem is létezik egyáltalán szakadék. Nyilván van különbség generációk között, de korántsem ekkora.
Nem kell statisztikusnak lenni ahhoz, hogy az ember rájöjjön, ha 14-25 éves gyerekeket kérdezel meg valamiről, azok máshogy fognak gondolkodni, mintha 25-34 évesekkel teszed ugyanezt. Nem azért, mert Z generációsok. Nem azért, mert "zsoldosok". Hanem azért, mert fiatalok.
A generációt és az életkori sajátosságokat összekeverni nem lehet és nem is szabad. Egy ilyen kutatás eredményeinél nem az a kérdés, hogy a válaszok alapján a Z generáció miben különbözik az Y-tól vagy az X-től, vagy akárkitől.
Hanem az, hogy a Z generáció válaszai miben különböznek az Y generáció akkor adott válaszától, amikor 14-25 évesek voltak.
Ne beszéljünk már arról, hogy ijesztő, hogy milyen alacsony pontszámot kapott a Z generációnál a társadalmi felelősségvállalás. Mitől kapna magasabbat?
18 éves, könyörgöm, a gimnáziumot kerülve sörözik a városligetben, honnan kellene tudnia, hogy mi az a társadalmi felelősségvállalás? Az Y generáció tudta 18 évesen? Az X tudta? A Baby Boomer? A Veterán? Ne írjunk már le egy generációt azért, mert a pénz neki a legfontosabb. Nem a generációnak a legfontosabb a pénz a munkában, hanem annak a korosztálynak.
És nyilván nem fontos neki, hogy ki a főnök személye, ha még SOHA ÉLETÉBEN NEM VOLT FŐNÖKE.
Majd ha lesz, fontos lesz neki.
És akkor is Z generációs lesz. Úgyhogy mielőtt mindenféle marhaságot megpróbálunk belemagyarázni a számokba, ahogy azt az épp megkérdezett fiaink teszik Goethe Faust-jával, gondolkozzunk kicsit. Ők is jobban tennék. :)
Nincsenek notórius állásszédelgők. Olyanok viszont vannak, akiknek több eszük van annál, hogy ne éljenek a munkaerőhiány adta lehetőségekkel. Sokan vannak.
Elég keveset tudunk a Z generációról, és egyenlőre jól van ez így. Egyrészt azért tudunk keveset, mert kevés a nagy elemszámú, komolyan vehető hazai kutatás, ami a nagyjából 1995 és 2010 között született fiatalok viselkedését, céljait, motivációit kutatja. És azért is, mert a Facebook generáció javarészt még az iskolapadokat koptatja, így a munkaerőpiaci közös tapasztalataink még nagyon szűkek. Jól van ez így, ne küzdjünk ellene, mert nincs annál rosszabb, mint amikor az ismeretlentől való félelem által vezetve olyan megbélyegző címkéket aggatunk egy teljes generációra, mint a „zsoldosok”, vagy a ”nincs kitartásuk” vagy, hogy „hiányzik belőlük az alázat”.
Volt egy szavazásunk a Facebookon márciusban, ami várakozásaimon felül megmozgatta a népet: "Van-e értelme teljesítmény értékelő-rendszert működtetni?" Az igen nyert 58-42-re, de a kommenteket elolvasva valahogy az az összképem, hogy mégiscsak van mindenkiben egyfajta elégedetlenség, amit egy mondatban így tudok összefoglalni:
Indul a konferenciaszezon, és ahogy jönnek és jönnek ki az újabb programok, előadások, egyértelmű, hogy az idei sláger még mindig az employer branding. Az employer branding, amit még ma is rengetegen félreértenek - azzal együtt, hogy hálisten van már jópár, tényleg profi cég itthon is. Szóval mi az a munkáltatói márka és mit akarunk rajta építeni?