2024 - so long and thanks for all the fish!

De mennyire hogy megérdemli!! Atyaég micsoda év volt ez, megint. Danitól minden évben kapunk egy bögrét, amin rajta van egy szám, az éves árbevételi tervszámunk, és mellette egy szlogen, ami az év legfontosabb feladata lesz mindenkinek. Idén ez ennyi volt: Enjoy! 

No, jelentem, én teljesítettem a feladatot, eszméletlen élveztem ezt az évet. Megint. És most mindjárt megkeresem ide a Forrest Gump videót, mert azt úgyse lehet elégszer megnézni, bár már ötször biztos idéztem. Megunhatatlan.

Jól esik visszapörgetni a naptárat és látni azokat a januári-februári tételeket, amik óta mintha egy évszázad telt volna el. Pedig nem. Na de miket csináltunk idén.

Szervezetfejlesztettünk, kultúrafejlesztettünk, vezetőfejlesztettünk, folyamatfejlesztettünk. Egyszer rájövök ezeket valóban hogy írják, mehetek is nyugdíjba. Magyarul, angolul, németül, oroszul, olaszul, spanyolul, és valamit tuti még kihagytam, de nem nyitok ki már több file-t idén.

Végigvittünk összesen 1177 tételt, ügyfeleink között volt idén az Albemarle, az 1.MCM, a BKK, a Decathlon, a Deutsche Telekom, a Telekom, az Erste, az Egis, a Finshape, a Diffuse Drive, a Kecskeméti Konzervgyár, a Flextronics, a Greenpro, a Hell, a HSH-Chemie, az Intrum, két német diszkonter, a Mercedes, a Spar, a Lufthansa Systems, a MET, a MIAS, a Mito, a Veolia, a Vellux, a Merkbau, a Richter, a Penny, az Auchan, a United Consult és még vagy húsz másik szervezet.

És továbbra is tartom, hogy eszméletlen jó meló ám ez. Hihetetlen csoda 9h-kor kezdeni egy cégben, ahol a többiek már aznap 7h-kor kezdtek, míg a másik cégben, ahova szintén 9h-re érsz, még 10h-ig sehol senki. Túlzások nélkül állíthatom, hogy a portás mosolyából le lehet venni 70%-át annak, amit utána a menő diagnosztikai tool kimutat az adott cégről, szervezetről. Mert igen, mindegyikben vannak azonos vonások. Még akkor is, ha szeretjük ezeket letagadni.

Emberek dolgoznak mindegyikben. Az ember meg VALAHOGY működik. Te kicsit másképp, mint én, és én kicsit másképp, mint a mellettem ülő, de az agyműködésünk, a testünk működése ettől még gyakorlatilag azonos. Úgyhogy igenis lesznek olyan tulajdonságai egy szervezetnek, amik csontazonosak a mellette levőével.

És lesznek olyanok, amik állati különbözőek.

Amikor egy zsúfolt novemberi nap (és mit hoztunk le novemberben srácok, megint!!! Öt évvel ezelőtt az egész éves árbevételünk volt annyi, amit most megcsináltunk harminc nap alatt!!) felöltözöl hajnalban, és tudod hogy este tíz előtt nem érsz haza, akkor ránézel a naptáradra, és rögtön tudod, hogy melyik céghez mit kell felhúzzál. De ami okay reggel tízkor A helyen, az nem okay tizenegyharminckor B helyen.

Nem azért, mert ott más emberek dolgoznak.

Hanem azért, mert náluk mást jelent az, hogy milyen ing van rajtad.

Hogy ez jó-e így, vagy sem, azon lehet töprengeni (amúgy nem, szerintem nem jó. Én vagyok az könyörgöm, miért okay fehér rövidujjúban a startupnál amit mondok, de a bankban már nem, amíg rá nem húzok egy blézert, mert Na, az már úgy jó!), de ettől még így van. Mint ahogy azt is tudod, hogy hol lehet elkésni (nálam mondjuk nem:)) ), és hol illik korábban érkezni, hogy az egy órásra kiírt megbeszélés hol fog 35 percig tartani, és hol 95-ig. 

Ettől pedig egészen elképesztően élvezetes és izgalmas lesz az egész. Nincs jobhopping, mert cégről cégre hoppolsz egész álló nap, és nincs két email egy nap, amit azonos stílusban tudnál megírni.

Aztán persze szerelemprojektből is jutott sok idénre, a csúcs mint mindig, most is a WorldSkills volt, Lyonba vittük a srácainkat idén a szakmák világbajnokságára, ahol elhoztuk a tizedik helyet, ami egészen emberfeletti teljesítmény, és most is libabőrös leszek, ahogy leírom. Lyon után alig pár hét és már Párizsban voltunk az Unleashen, aminek idén is médiatámogatói lehettünk, és idén is végigkóstoltam három különböző kocsmában a tatárbifszteket, és mindig Párizsban csinálják a legjobbakat a világon. Tényleg. 

Az évet pedig Denver zárta, életem első amerikai konferencia-előadása, ráadásul egy potom 3000 fős eseményen, amire azóta se hiszem el, hogy meghívtak. Amihez Coloradot ellepte a valaha volt 9. legnagyobb havazás, ami azt jelentette, hogy az egyébként elképesztő hangulatban, tempóban, ritmusban zajló konferencia után három napra el tudtam tűnni a Rocky Mountain-be, ráadásul egyedül.

Extrovertált létemre meglepő lehet, de én őszintén rajongtam az egyedüli utazásért, mindig is. Imádom az embereket igen, de ugyannyira feltölt az is, mikor senkihez nem kell alkalmazkodni, hanem egyedül bolyonghatsz valahol a kedvedre a nagyvilágban. Márpedig a hófödre Rocky Mountain-nél csodásabb helyet erre nem igazán tudok elképzelni.

Mivel őszintén hiszek abban, amit oktatunk is, hogy nincs csúcsforma agyban sem, test nélkül, ezért nyilván a sport sem szorult hátrébb, a strava szerint az összes sport közül a legtöbb órát snowboardon töltöttem, amire egyetlen mentségem, hogy költözés-projektbe is kezdtünk nyáron, úgyhogy a bicaj idén hátrébb szorult. De az erősítés és a többi edzés, na meg persze az utazás sem, amiből szintén befért azért három hónap, úgyhogy a garmin szerint a stresszszintem idén is 26/100 ('very low, almost rest'), amiért még mindig jár nekem a vállveregetés.

Főleg, hogy mindezek alatt mindenkinek mindig meggyőződése, hogy én mindig pörgök.

Pedig nem. :) 

2024, köszönjük, jövőre ugyanitt!!!