A nagyi még dolgozott irodában.

No, az évnek lassan vége, úgyhogy lássuk mit várnak ma az okosok 2024-re, hogy aztán legyen mire visszanézzünk.

Több, mint egy hónapja jöttünk haza Párizsból, az Unleashről - de a november úgy múlt el, hogy még észre se vettük, hogy elkezdődött. És most, hogy kibukkant az első üres 60 perc a naptárban, rájöttem, hogy október 19-én piszkozatban hagytam ezt a gondolatmenetet.

Hogy a nagyi még dolgozott irodában.

Így lehet summázni azt, ahogy 2023-ban 2024-et várjuk az európai piacokon.

Szóval mit várunk most? Nem (csak) mi, hanem azok, akik a kontinens legfontosabb HR döntéseit hozzák. Vagy tűrik. :)

1. Home office helyett work from anywhere - WFA, hogy szépen mondjuk, ebben a BANI világban. #idiotseverywhere

Ma kávéztam épp egy tennessee-i coach kollegával, aki elmesélte, hogy a real estate nyomás akkora náluk, hogy emiatt nem ildomos leírni a hivatalos várakozások közé, hogy marad a hibrid munkavégzés, tolódva a teljes otthoni felé. Különösen nem írunk le ilyesmit konzervatív államban. Californiában lehet. Még jó, hogy nálunk legalább államok nincsenek. :D 

Egyelőre egyetlen hivatalos nagy körképben sem sikerült kimutatni a hatékonyságvesztést az otthoni munkavégzéssel, még a kreatív munkakörökben sem, a google nagy sajnálatára. Úgyhogy az egyértelmű várakozás az, hogy ez marad. Az irodába lasszóval sem sikerül visszahozni senkit, a munkanélküliség drasztikus meglódulása, meg pár szerencsétlenül inflálódó országon kívül, máshol nem várható. Robotizáció ide, vagy oda.

2. Szinkron helyett aszinkron munkavégzés

A ROWE talán megérkezik ide is. Írtunk róla kicsit több, mint öt éve, de hogy mi voltunk állati modernek, vagy a világ változik iszonyú lassan még mindig, azt nem tudom. Mindenesetre eddig nem érkezett meg, talán most.

Merthogy ha nem tudod hol dolgozik a másik, akkor nem tudod alszik-e, vagy ébren van, ha nem tudod alszik-e, nem hívod meg meetingre. (Vagy ha igen, vezetői érzékenyítés, leading with EQ, pszichológiai biztonság a csapatomban -> info@y2y.hu :) )

Ha nem tudod meghívni meetingre, nem lesz meeting, szóval a kezdeményezések a meeting-free péntekektől tovább bővülnek. Free péntekig és meeting-free hétköznapokig, az átállás hosszú lesz (és fájdalmas), de hogy elindul, az biztosnak látszik.

3. Neurodiverz érzékenyítés

Mi még ott tartunk itt a CEE régióban, hogy ha valahol érdemben lehet dolgozni az inklúzióval, és a laminált feliratokon túl lehet sima - nem neuro - diversity programot vinni, az csoda. Holott már nekünk, mint fejlesztő cégnek is azon kellene töprengenünk, hogy tudjuk még jobban integrálni a neurodiverz résztvevőket is, hogy tudjuk biztosítani azt a biztonságot a fejlesztésben, ahol leveheti a maszkot, amit visel a cégnél, ahol húsz éve el kell fednie, hogy miben más, mint a szemben ülő. 

4. Companies last shorter than people last

1958-ban az S&P500 cégek átlag élettartama 61 év volt. Ma kevesebb, mint 18. A McKinsey előrejelzése szerint a ma ezen a listán jegyzett cégek 75%-a fog megszűnni 2027-re, akár csőd, akár felvásárlás folytán. 

Ez az ütem kíséri ennek megfelelően a munkavállalót is. Lehet szidni a régi idők jobb világát, mikor a postamester ötven évig volt postamester, majd felvésték a sírkövére is, de ma sem a posta, sem a mester nem tart eddig. Úgyhogy barátkozzunk a fluktuációval, és a ténnyel, hogy a hivatás szót nem biztos, hogy még az unokáink is érteni fogják.

Ahogy azt sem, miért jártunk még 2023 előtt magassarkúban. Merthogy idén végre az ötezer résztvevőből kettőnél többön nem volt ilyesmi, az fix.

Ahogy a mi szüleink mesélnek a szabad szombatról, úgy mi, a milleniálok leszünk azok, akik elmesélik az unokáiknak, hogy mikor mi elkezdtünk dolgozni, péntekenként lehetett pólót húzni, és láttuk a CEO-t is galléros trikóban. És mint nagymamánk a tweed kosztümöt, elővehetjük hozzá megmutatni a poros, megrepedezett magassarkúkat, mert szerencsére azokra, ahogy az irodákra, már nem sok szükség lesz.

Ahogy pénteken se fog dolgozni senki.

Se galléros pólóban, se anélkül.

Sic transit gloria mundi.