EuroSkills 2023 - nincsenek szavak

Egy órája nézem üveges szemmel a képernyőt, mialatt a szokásos 'WorldSkills - after' playlist szól a fülembe. Igen, a szakítós zenék, ahogy a többiek hívják, de hát hogy ha már átélünk valamit, éljük át rendesen. A végét is.

Nagyon nehéz szavakba önteni azt, amit tőletek kaptunk idén a versenyen. A szakmák Európa- és világbajnokságáról, a EuroSkillsről és a WorldSkillsről írtunk már korábban, mert vagyunk olyan elképesztően szerencsések, hogy három éve kísérhetjük a csapatot a bajnokságokra.

Idén 26 versenyzőt vittünk magunkkal, akik 22 szakmában álltak rajthoz, Gdansk egyébként lenyűgözően szép városában. A verseny, mint minden EuroSkills bajnokság, három versenynapon át tart. Ezek a fiatalok, akik között van 18 és van 24 éves, életükben egyetlen egyszer állhatnak rajthoz az EB-n és egyszer a VB-n.

A versenyzőket kísérik a szakértők, akik az új és új versenyzők szakmai (és mennyire nem csak szakmai) neveléséért felelnek, technikai és hivatalos delegáltak, akik az egész országunk érdekeit védik és képviselik, szponzorok, akik a felkészülést támogatják, és mi hárman, Makrai Fanni, Jasper Gábor és én. Team leaderek, akik a mentális kiválasztásért, év közbeni mentális felkészítésért, és a magán a három napon, a versenyzők csapatának mentális jóllétéért felelnek.

Ha ehhez épp csoki kell, akkor azért, ha egy váll, ahol sírni lehet, akkor azért, ha kell tíz perc, hogy átbeszéld egy szünetben, hogy hogyan tovább, akkor azért, ha a harmadik nap mozogni sem bírsz a fáradtságtól, de talpra kell állni, akkor meg azért. 

Soha ilyen teljesítményt még nem hozott ki magából ez a csapat, a 22 szakmából 18-ból hoztunk érmet, 5 arany, 2 ezüst (amiből 1 bemutató szakma), 4 bronz, és 7 kiválósági érem, valamint a rendszerüzemeltető srácok végtelen nyugalommal - szerintem 80 alatti pulzussal végigtolva a három napot, a Worldskills Hungary történetében először, elhozták nekünk a Best of Europe díjat is.

Az összes szakma majd hatszáz versenyzője közül, ők ketten a fenti képen, Zsolt és Tamás voltak a legjobbak. Simply the best.

Mindezt úgy, hogy a szervezési oldalról minden tényező kimerítette a nehezített terep fogalmát, hiszen a versenynek új helyszínt kellett keresni másfél éve, az eredeti Szentpétervár helyett. Márpedig egy ilyen verseny méreteit, összetettségét mutatja, hogy a szervezés nem kevesebb, mint négy évet vesz igénybe. Ennek a hiánya pedig érződött a verseny minden momentumán.

Márpedig ha egy brutális tempóban végigtolt versenynap végén negyven percet vársz tűző napon a buszra, hogy hazajuss a zuhanyba, na az pocsék. Egyetlen késésre, egyetlen panaszkodó hangra nem emlékszem, ezek a srácok az idősebbeket megszégyenítő nyugalommal vettek tudomásul, komolyan, az ég adta világon mindent.

Ha nem tudod befolyásolni, engedd el, tanuljuk mind egy életen át - hát most ismerek huszonhat olyan példaképet, akitől el lehet lesni, hogy kell ezt jól csinálni. Így.

Elképesztő profizmus, lelkesedés, csapattudat, fegyelmezettség, jókedv.

8. éve dolgozunk éjjel-nappal csapatokkal, a hat nyelven beszélő, huszonöt éves talentektől, a legfelső vezetőkig, itthon, külföldön, mindenféle méretű, összetettségű szervezetben, harminctól a harmincezer főig, az összes iparágban. Ezt az összerakottságot, ezt az előremutató, végtelenül pozitív attitűdöt, amit ezek a srácok most mutattak, én még csapatban nem láttam.

Soha, senkinél.

Mindezt úgy, hogy a tested már alig mozog, az agyad félóránként felkelt éjjel, a gyomrod nem tud enni az izgatottságtól (na meg a kaportól, igen, hát nem a lengyel konyha lesz a kedvencünk a világon, az fix), a kezed remeg a magnéziumhiánytól. De csak mentek tovább, felállva mindenből.

Nem tudjuk elmondani, mennyire büszkék vagyunk rátok. Elképesztő magasra tettétek a lécet. ❤️

Fotókért köszönet Szatló Gábornak és a WorldSkills Hungarynek!! Meg mindenért :)