Voltál már személyi edzőnél?Nade miért jársz oda?Nem tudsz keresni magadnak egy edzéstervet neten?
Nem tudod magad elolvasni egy nyomtatott papírról, hogy miket kellene csinálnod?
Nem tudod egyedül eldönteni, hogy a 8 vagy a 12 kilós kettlebellt használd?
Még pulzusmérőd is van?
Ugyan minek?
Ha kiköpted a tüdődet, úgyis abbahagyod, nem?
Attól, hogy kiírja, több kalóriát fogsz elégetni?
Ugye, hogy nem?
Ha van személyi edződ, agyadra mennek ezek a kérdések. Viszont tedd már meg, hogy végiggondolod, ha személyi edzőt használsz a fizikumod edzéséhez, miért szorítanád háttérbe a mentális edzést?
Ha nincs személyi edződ, próbáld ki. Tényleg. Mert zseniális találmány. Nyilván nem kell minden alkalommal, mikor lemész edzeni, de néha nem árt. Én például egy évig használtam személyi edzőt, azóta - 5 éve - nem volt rá szükségem, mert még mindig kitart a motivációm. Jó edzőm volt. Pulzusmérőt azért használok azóta is. Lehet egyedül is edzeni és minden edzés klasszisokkal jobb, mint a semmi. De személyi edzővel gyorsabban jutsz eredményre, élvezetesebb és nem utolsósorban pontosan azt a célt éred el, amit szeretnél.
Judit metaforájára kapcsolódva: a coach egy személyi edző. A pulzuskontroll a coaching ülés maga, a pulzusmérő szalagja a coacheen van, az óra pedig maga a coach: aki - ha jól kapcsolták össze - pontosan és azonnal jelzi, ha túl alacsony, vagy túl magas pulzustartományban dolgozik a coachee.
A coaching folyamat fél évének végére eléred a kívánt mentális formádat, és egyedül is el tudod dönteni, hány kilós kettlebellt használj a meetingeken.
Egy különbség azért van. A mentális formát nem elég a strandszezonra időzíteni.
Több ügyfelemnél is szembejött már velem a burnout szindróma, mint induló téma. Nem én neveztem annak, hanem a coacheek. Mit sem ér egy coach blog burnout post nélkül, ezért íme néhány gondolat a teljesség igénye nélkül azoknak, akik nem kifejezetten segítő szakmában dolgoznak, de megélnek kiégéshez hasonló, vagy vezető tüneteket.
Pénteken tartottam egy előadást a második JobXperience konferencián a MÜPA-ban. „A generációs különbségek legnagyobb kihívásai és válaszai” címet kaptam, megosztva Steigervald Krisztián generáció kutatóval. Azon gondolkoztam, hogy mit mondjak a generációs kihívásokról egy generáció kutató után, ráadásul egy rövid 10 perces előadásban.
Balogh Péter pár hete írt #startupcoelho -ja a felmondásokról igazán "betalált nálam", és ahogy a kommentekből látom, a LinkedIn közösségnek is volt bőven hozzáfűzni valója. Nem csoda, hiszen a szervezeti játszmák egy fontos terepére, a "menni vagy maradni" kérdéskörére világított rá.
Már kölyök korom óta a fél életemet a vízen töltöttem egy vitorláshajón. A vitorlázás számomra egy olyan elemi kapcsolatot jelent a természettel, mely semmi máshoz nem fogható. A hajós pusztán egy apró porszem a természet erőivel szemben, ahol a vitorláshajó jelenti az egyetlen biztos pontot a víz közepén.