Gondolj vissza a gimnáziumra. Ülsz a töriórán, és Mária Teréziát veszitek. Évszámok, Habsburg házasságok, örökösödési háború. Bemagolod. Átmész a dolgozaton.
És egyszer sem, egyetlen egyszer sem hangzik el abban a teremben, hogy amíg Mária Terézia Bécsben kakaót szürcsöl, addig a bolygó túlsó felén James Cook partra lép azon a parton, amiből Sydney lesz. Ugyanabban az évtizedben. Ugyanazon a világon. Két teljesen külön történet.
Miért nem kötötte össze senki a kettőt?
Mert a töritanárod nem ismerte a sydney-i felét. Aki pedig a sydney-i felét ismerte, az nem Mária Teréziát tanította. Abban az épületben senki nem tudta egymás mellé tenni a két oszlopot, mert mindenki egyetlen oszlopon belül élt.
Ez nem a tanáraid hibája. Ez maga a rendszer. Mindannyiunkat specialisták tanítottak. Így mindannyian specialisták lettünk. Egyszerre egy függőleges szeletben tanultuk meg a világot, és azon mértek minket, mennyire tudunk lemenni a mélyére, külön-külön.
Nagyjából kétszáz évig pontosan ez volt a helyes felkészítés. Ennek vége.
Arra neveltek, hogy válassz egy sávot
Minden arra terelt, hogy menj függőlegesen. Válassz egy területet. Menj mélyebbre bárki másnál. Légy AZ az ember. Az adószakértő. A Java-szakértő. Az employer branding szakértő.
Volt értelme. A tudás drága volt, és lassan lehetett megszerezni. Akinek tizenöt éve volt egy oszlopon belül, annak olyan volt a kezében, amit mi nem tudtunk egyik napról a másikra megszerezni.
Működött. Sokáig a specialisták nyertek.
Aztán az AI minden vertikális sávot elárasztott
Most nézd meg, mi történik egy mély, keskeny oszloppal abban a pillanatban, amikor egy modell kilenc másodperc alatt megcsinálja a 80 százalékát.
A mélység nem tűnik el. Csak megszűnik érték lenni.
És mindezt ráadásul még mindig nem is látják rengetegen, mert arra várnak, hogy az AI „olyan jó legyen, mint a legjobb emberi szakértő”. Rossz léc. Nem kell annak lennie. Elég, ha elég jó, azonnali és olcsó, és hirtelen az, amit tizenöt évig védtél, a legolcsóbb dolog lett a szobában. A szakértelmedből, a szak-nak már vége.
Innen eredezik a FOBO, a Fear Of Becoming Obsolete, a félelem attól, hogy elavulsz. Őszinte leszek: ez a félelem egyáltalán nem irracionális. A legszűkebb specialisták a legkitettebbek. Nem azért, mert nem okosak. Hanem mert az értékük pont abba az egyoszlopos feladatba volt zárva, amit a gépek a legjobban le tudnak nyelni. Illetve lenyeltek.
Ha az egész identitásod egyetlen függőleges, legyél ideges. Jó is az. Az ideges ember végre megmozdul.
A horizontális az új mély
A legértékesebb tanár, akid sosem volt, nem az volt, aki a legtöbbet tudta Mária Teréziáról. Hanem az, aki megállhatott volna az óra közepén, és azt mondja: „Közben a bolygó másik oldalán…”, és összeköti a kettőt.
Ez a tanár nem létezett. Ma, és holnap ennek a tanárnak a munkája lesz mindannyiunk munkája.
A horizontális gondolkodás nem azt jelenti, hogy mindenről tudsz egy kicsit. Azt jelenti, hogy oldalra olvasol. Egyszerre tartasz a fejedben három, egymástól független területet, és meglátod azt a kapcsolatot, amit a mélyben ülők nem kerestek. Nem játszol minden hangszeren jobban a specialistáknál, de hallod az egész darabot.
És ez, az ízlés, az ítélőképesség, a kapcsolat a kusza világok között, pont az, amit a modellek még mindig nem tudnak. Parancsra mélyre mennek. De (még!) nem ők döntik el, mit érdemes mivel összekötni, és miért most számít.
Szóval, hétfő reggel
Ne dobd el a szakértelmedet. Használd alaptáborként, ne bunkerként.
Tegyél mellé szándékosan egy második oszlopot. Az érték a hídban van, nem a mélységben. Aztán a harmadikat. Negyediket.
Töröld a szótáradból azt a mondatot, hogy „ez nem az én területem”. Egy horizontális világban ez egy felmondólevél.
Léptesd elő az összekötőket. Akár van magyarul ilyen szó, akár nincs. Öt év múlva nem a legmélyebb embered lesz a legértékesebb.
A specialisták kora nem azért ér véget, mert a szakértelem már nem számít. Hanem mert a mélység már nem ritka.
Ami ma ritka, az az ember, aki meg tudja csinálni azt, amit egyetlen tanár sem csinált meg nekünk: föléáll az oszlopoknak, és összeköti őket.
Légy te ez a tanár. Légy polihisztor. És ne ülj egyetlen oszlopban, háttal az összes többinek.
Erről szól az új könyvem is, a Horizontal Thinking (angol nyelvű; Kindle-előrendelés nyitva, papírkönyv 2027. január 1-jén).
Ehhez kapcsolódik: Nincsenek jövőbiztos készségek, Minden munka betanított
